Hát ilyen sem volt még, hogy 11pm előtt itthon legyek, úgy hogy zártam… 

 Miután elhagytam az ideiglenes szolgálati helyemet Cambridge-ben felpattantam a kis kölcsön bicómra (Virág hagyta rám hogy járassam szegényt, míg ő otthon barnul… Virág mostatom minden nap:p ), szóval elindultam hazafelé.

 Miközben suhantam az utcán nagyon dézsávű érzésem lett. Eszembe jutott, hogy tavaly ugyanígy, kivilágítatlanul, őrült tempóban zuztam mindig haza a Wall-Mart-ból. Éjjel, a hátsó úton, hogy a portyázó zsarukat elkerüljem, fék nélkül, a sötét, lejtős országúton, úgy hogy minden létező helyen egy tele zacskó lógott a frissen beszerzett mogyorókrémmel, tojással, 97 centes kenyérrel, egy karton 25 centes levessel, vagy a 24 dbos Mountain Dew-val 6$-ért .… Hmmm… könnybe lábadt a szemem… a régi szép idők…