Tanult kollégám, Danó http://tobecomeahero.blog.hu/, bejegyzése ihlette, hogy kicsit más szemmel nézve üljek fel a gépre.

 Túlsúlyért nem kellett fizetnem, mivel nem volt. Kb 9 kilót hoztam haza. Csak kiváncsiságból megnéztem a WC-t, éééés semmi! Tiszta volt (lehet, hogy a Londonból erkezők kulturáltabbak, mint a barcelonaiak?)! Pedig esti járat volt szóval nem az volt az első útja tegnap. A sztyuárdeszek aranyosak voltak, pedig este volt. Kicsit késve indultunk, de a 2Machnak köszönhetően + a jetstreamnek pont időben szálltunk le.

 Nem értem magam. Repülés előtt ugy érzem, hogy utálok repülni és nem akarok. Miután felszálltunk rajövök, hogy mégis szeretek, és már semmi baj nem történhet... de miért???

 Az elmúlt hónap katasztrófáiból tanulva új módszert fejlesztettem ki. 

      1. Felszállásnál öv kikapcsolva (mert alacsony magasságból, 20 t kerozinon ülve jobb,          ha kirepül az ember a roncsból, szerintem nagyobb a túlélés esélye)

      2. Öv bekapcsolva utazási magasságon (hirtelen dekompresszió esetén, pl kiszakad a gép oldala,  nem sziv ki a légnyomás)

   3. Nem ülők az ablak mellé, mindig a belső széken (igy én lehet az első aki kirohan a            gépből :p )

      4. A szárnyra vagy az előtte vagy a mögötte lévő sorba ülök (itt a legerősebb a szerkezet)

 Úgy irigylem azokat, akik tudnak aludni a gépen! Én csak szenvedek azokon a kényelmetlen üléseken, és hallgatom ahogy a 6 hónapos csecsemő bömböl....