Péntek: Este volt egy kis „suli buli” a közeli szálló első emeleti bárjában. Nem volt sok kedvem elmenni, mert tudtam, hogy a szokásos, „nincs kedvem angolul beszélni, mert egész nap angolul beszéltem a suliban” hozzáállással fogok találkozni.
Mivel mindenki nagyon várta, gondoltam adok egy esélyt a dolognak. Fél éjféltájban elmentem megnézni, hogy mi a szitu. Persze mondanom sem kell, hogy nem tévedtem… mindenhol, portugál, spanyol, japán szavakat lehetett hallani. Az első gondolatom az volt, hogy na köszönöm szépen ennyi elég volt, de aztán meggyőztem magam, hogy talán 2 sör segíteni fog, hogy ne zavarjon ez a kis bábeli hangzavar. Végül segített. Sikerült maradnom 1.5 órát. A szokásos emberekkel (azon kevesek, akik beszélnek normálisan angolul) eltrécseltem aztán jöttem haza. Valószínűleg a következő bulinak esélyt sem fogok adni.
Lehet, hogy nekem kéne megváltoznom? Csak engem húz fel ez a hozzáállás? Minek utazik valaki 16e kilométert, ha nem akar a sulin kívül angolul beszélni? Számomra ez örök rejtély marad, azt hiszem.
No, mindegy, holnap ausztrál nap lesz….
Szombat: Este a megbeszéltek szerint találkoztam Kristian-nal és a haverjaival a Valleyben (a Fortitude Valley a party zóna, olyan mintha otthon Budapest összes klubját beraknánk a Váci utca- Kis körút által határolt területre. Őrület ami ott van :D ).
Mivel Anaék a West End fesztiválon voltak, így ők nem tartottak velünk, szóval a tegnapi inkább kan buli volt. Nem igazán zavart, örültem, hogy helyiekkel vagyok, és végre angolul beszélnek körülöttem.
Köszönhetően a „Hé haver, hol a kocsim?” című tízéves amerikai „filmsikernek” mindenki meglepődik, amikor bemutatkozom, és nem hiszik el, hogy így hívnak. Tegnap is 2 csajnak is meg kellett mutatnom az útlevelem, hogy elhiggyék. Kristian meg is jegyezte, hogy én mindig a legjobb nőket találom meg. Hát erre nem tudok mit mondani. Biztos cuki a magyar akcentusom :D.
Gyorsan elment az idő, így miután megtanultam az alap ausztrál szlenget, és megállapítottam (újra), hogy az ausztrál csajok nagyon jók, elindultam haza. Gyalog persze.
Én viszonylag gyorsan sétálok, így 25 perc alatt itthon voltam, lassabb tempóban 40 perc körül lehet. Itt egy térkép Brisbaneről:
View Larger Map
Szóval a Valley a folyó túloldalán van (én a Kangaroo Point nevű részen lakom, bár kenguru az erre nincs... átverés :) ), így kézenfekvő, hogy a Story Bridge-en kell átsétálnom. (Brisbane-es képeknél találhattok róla képet) Ez Brisbane Lánchídja (mondjuk ez 2x3 sávos). Nagyon trükkös egy híd. Ránézésre nem is hosszú, de mivel az éjszaki oldala kb 60 méterrel a folyó szintje fölött kezdődik, emiatt a déli oldalán baromi hosszú a levezető szakasz. Konkrétan már el is felejti az ember, hogy átgyalogolt egy hídon, amikor még mindig a házak fölött sétál (asszem majd csinálok egy képet, hogy a könnyebb érthetőség kedvéért, mert ennél jobban nem tudom elmagyarázni). Na, megnéztem Google Earth-ön: maga a híd kb410 m hosszú, kb600 m hosszú a levezető szakasz. Ez olyan mintha otthon pestről elindulva átsétálnánk a Lánchídon (375 m), utána át az alagúton egészen a Krisztina térig.
Summázva a két estét, mindenképpen szombat volt a legjobb. Nem hallottam egy portugál, spanyol, japán, koreai szót egész este!!! Elég jó teljesítmény, hogy ilyen gyorsan találtam helyi barátokat (van itt a koleszben egy német gyerek, aki már 3 hónapja itt van, mondjuk, mindenkit ismer itt, de kb ausztrálokkal nem is találkozott, mondta is, hogy legközelebb szóljak neki, jönne ő is az aussiekkal bulizni…ja, majd legközelebb). A pénteki estéből okulva, mindenképpen többet kéne itt szocializálódni, bár elég nehéz a nyelvi akadályok miatt. Majd kézzel-lábbal….
Utolsó kommentek