Kedden végre elmentem a Lone Pine Koala Sanctuary-ba (menedékhely, rezervátum, amelyik jobban tetszik), ahová már hónapok óta el szerettem volna menni.
Főleg a tömegközlekedés hiánya, ami eddig visszatartott, mert nincs közel a park. Konkrétan a város másik oldalán. Szóval hajóval be a belvárosba, ott pedig buszra szállás volt a program. 2 busz járat megy a Lone Pine-ba az egyik óránként!!! Jár napközben, a másik félóránként. Elég idegesítő. Persze 5 perccel késtük le azt, amelyik óránként megy, szóval gyalogolhatunk 3 utcát, hogy megtaláljuk a másikat. Az pont jött szóval mázlink volt. Kb 30 perc volt az út.
A bejáratnál kicsengettük a diákkal nem túl drága beugrót ($22.5). Épp kezdődött a koala prezentáció, szóval leültünk meghallgatni, mit is kell tudni a parkról és a koalákról:
A Lone Pine Koala Sanctuary-t 1927-ben alapította egy csávó (nem tudom mi a neve) 2 db koalával. Ma már 130 koalájuk van, mindegyiknek van neve. (A gondozó mondta, hogy mikor elkezdett ott dolgozni az első, amit meg kellett tanulni az a koalák neve volt. Durva.). Ez a világ legnagyobb és legrégebbi koala rezervátuma, én így fogom hívni, na. Említettem a koalákat már, de van nekik más ausztrál állat is, kenguruk wallabiek, krokodil, hüllők, tasmán ördög, madarak, kacsacsőrű emlős (igen márciusban nyitották meg a platypus házat, szóval tök feleslegesen mentem el a sydney-i akváriumba.)
Szóval a koalák: a nőstények kisebbek, kb 4 kilósak, a hímek kb 8 kilósak. Azt mindenki tudja, hogy eukaliptusz levelet esznek, emiatt alszanak kb 20 órát egy nap (a levél mindössze 5%a cukor szóval egyszerűen nincs felesleges energiájuk szerencsétleneknek). Kb 30 nap vemhesség után a kis koala, ami kb akkora, mint egy 10 forintos érme, megszületik és magától az anyja erszényébe mászik. Itt aztán 8-10 hónapig csövezik, hogy aztán az anyja hátán élvezze tovább a gyerekkoalaság örömeit.
Persze nem olyan jó koalának lenni manapság. Mikor az európai, én konkrétan kimondom inkább, az angol telepesek megérkeztek, kb 1 millió koala lehetett a vadonban, mivel igazából nincs olyan természetes ellensége, ami rendszeresen tizedelné őket, éltek, mint marci hevesen. Na de jött az ember. Ma kb 100 ezer koala van, számuk gyorsan csökken. Egy jó példa mekkora vadbarmok az angolok: ugye, manapság ha valami törékenyt küldesz postán, becsomagolod abba a buborékos bigyóba (aminek nem tudom a pontos nevét), szóval kedves angol barátaink anno a lenyúzott koala bőrbe, szőrbe csomagolták a hazaküldendő csomagokat, szóval irtották szerencsétlen ártatlan jószágokat. Hát igen az angolok. Ők alkalmaztak először koncentrációs táborokat is. Állatok. 
Na de vissza a koalákhoz. Mivel a park önfenntartó és 130 koala etetése sem olcsó mulatság, 16 dollárt elkérnek azért, hogy a kezedbe foghass egy koalát, lefényképeznek vele, te is csinálhatsz képet a saját gépeddel. 16 dollár nem nagy összeg ezért az élményért és a pénz is jó helyre megy. Itt meg lehet nézni a sok híres embert, akik ott jártak.
Jah, igen 1 tonna eukaliptusz levelet eszik 130 koala egy nap. Ezért a parknak saját „ültetvénye” van a városban,a város körül. Minden reggel 2 ember kimegy és „leszüretel” 1 tonnányi levelet, ágat. Jó meló.
Persze nem csak a koalákról kell beszámolnom. Hanem voltak kenguruk is. Bizony. 6 hónapot éltem a város Kenguru Pont nevű kerületében és nem láttam egy baszott kengurut sem, most végre elérkezett az én időm. Úgy hozzá szoktak az emberhez a parkban, hogy le se szarták, ha oda feküdtünk melléjük, megsimogattuk őket stb. 
Na ennyi a beszámolóm. Jó volt nagyon. Egy életre szóló élmény volt.
Végezetül ki szeretnék mindenkit ábrándítani, a koalák BÜDÖSEK!
UI. Kedvenc ajándéktárgyam, egy nyaklánc. Konkrétan egy koala kaki nyaklánc. Persze sterilizált meg minden, de akkor is. 18 dollárt elkérni egy darab szarért azért az durva.
Utolsó kommentek