Fél év. Azóta nem írtam ide semmit. Szégyellem magam rendesen. Így most kénytelen vagyok, lennék egy hosszabb beszámolót írnom. De nem kell. Megpróbálom röviden összefoglalni, hogy mi történt február óta:
Február - Március: Munka, alvás, munka, alvás, gyűjtés. Szerintem ennyit elég is írnom erről az időszakról, mert tényleg csak ezt csináltam. No buli, minimális lazítás. Durva volt…
Április: Életem eddigi legkeményebb időszaka. Haza kellett jönnöm temetésre stb… Iszonyat rossz volt. Komolyan gondolkodtam rajta, hogy haza kéne jönni. De végülis maradtam. Elértem a kitűzött célt, utána már nem kellett olyan keményen spórolnom, belefért egy-két buli, lazítás. Ugye az idő is kezdett egész „meleg” lenni, tovább volt világos stb. ezeknek köszönhetően jobban éreztem magam a vége fele.
Május: 25.én felutaztam Skóciába meglátogatni az egyik srácot, akivel az USA-ban dolgoztunk együtt. Soma papa Dundee-ban volt egy évet, ott csinálta a sulit. Szóval kemény 40 fontért vettem egy easyJet jegyet, amivel eljutottam Edinburghba Skócia fővárosába. Onnan még 1.5 óra buszozás volt Dundee. Nagyon jól éreztem magam. Nagyon jól esett végre kimozdulni Cambridgeből. Na mégegyszer Köszönöm Soma! : )
Június: A hónap elején meglátogatott egy kedves volt csoporttársnőm. Remélem jól érezte magát, mert én igen! Utána 2 hetet itthon voltam. Visszafelé eljött velem a másodunoka testvérem egy kicsit világot látni. Elmentünk Londonba, ott mindent megnéztünk amit kell, mindenhol Jackot hallgattunk, akkor halt meg. Munkát már csak tessék-lássék módján végeztem. Éreztem, hogy mindjárt vége, költözök haza.
Összefoglalva nehezen, de megszerettem Angliát. Szerencsés voltam, hogy Cambridgeben kötöttem ki. Hatalmas köszönet Virágnak! És persze a többieknek: Silvi, Gunia, Mark, Alex, Neil, Alice, Alice, Katie, George, James, Seth, Fon, Luigi, Bianca, Luis, Ilija, Isidro, Hal, Elena, Mirek most gondolkodom k.rvara, hogy kik voltak még, de nem jut eszembe a nevük : ) mindegy mindenkinek köszönöm (a Vikit is megemlítem, de ő egy másik kategória LOL )
Július: 07. 19.15kor felemelkedtem a lutoni nemzetközi légikikötő betonjáról és ezzel véget ért 1 éves angliai jellemfejlődésem. Azóta itthon vagyok. Családdal próbálok minél többet lenni. Voltunk Erdélyben együtt. Ki merem jelenteni, hogy a legjobb nyaralásunk volt. Mindenki felnőtt, nem vitatkoztunk, harcoltunk egymással végre!
Őszintén megvallva néha uncsizom. Még sose volt, hogy ilyen sokáig nem csináltam volna semmit (munka, tanulás). Szóval, aki akart az megtalált, megtalál, ha akar.
UI.: Ígérem rendszeresebben fogok írni! A következő bejegyzés Szeptember 10 után várható! Szóval türelem! : )
Utolsó kommentek