Minden szeptember 8.án kezdődött 13.25-kor. Ferihegy 2A indulás Londonba. Minden simán ment, furcsa volt az egy év fapadosozás után normális légitársasággal menni. Isten áldja az internetes becsekkolást, sehol nem vártam 5 percnél többet, hogy ledobjam a csomagom. Elfértem, etettek.

    Budapest - London: British Airways. A gép tele volt amerikaiakkal és nagyon sok ausztrál is volt. Teljesen meglepődtem. Az egyszerűség kedvéért mindent magyar idő szerint írok, mielőtt belegabalyodnánk az időzónákba.

Londonban volt egy kevés időm (7 óra), így volt olyan kedves az egyik volt csoporttársnőm, most az egyszerűség kedvéért nevezzük Zsófinak, hogy kijött hozzám 2 órát boldogítani.

   London - Szingapúr: Baromi hosszú út volt. Felszállás 23-kor érkezés 9.-én 12-kor. Azért jöttem a Singapore Airlines-szal, hogy kipróbáljam az új hiper szuper jumbo jetet az Airbus A380-800-ast. Megérte. Nagyon. Hihetetlen az a masina. Képek a falakon, nagy ablakok (elég trükkös, mert csak belül nagyon nagy, kívül ugyan akkora, mint a többin szerintem), tágas, jobban el lehet férni, modern kütyük. Még mikor az usaba mentem oda voltam meg vissza, hogy mennyi filmet lehet megnézni, persze ha akkor váltottál az angol csatornára, amikor kezdődött a kiszemelt film. Ha nem, lemaradtál. Itt már ugye nincs ez, akkor indítod amikor akarod. Iszonyú mennyiségű film, zene, játék (80 oldalas volt a program füzet).

A 33. sorban ültem, ami pont a szárny kezdeténél van (persze az ablak mellett). Már felszállásnál észrevettem, hogy milyen halk. Hihetetlen. Halkan tényleg halkan duruzsol. Az emeleten hátul ülve még ennyit sem lehet szerintem hallani. Miután elértük a megfelelő magasságot, kiosztották a forró törcsit, hogy lemossuk London porát arcocskánkról. Kiosztották mindenkinek a személyre szóló 1 év alatti gyermeket, najó ezt nem kellett, mert minden sorban volt egy… bömböltek is állandóan elég idegesítőek. Jött a vacsi. Lehetett 3 menü közül választani, de ami a legjobban meglepett, hogy normális evőeszközöket kaptunk, belenyomva a Sing Air logója. Persze szerintem nem is kell mondanom, hogy „véletlenül” nálam maradtak.  Mellettem egy idősebb új-zélandi házaspár ült. Mikor leszálltunk, ők is megjegyezték, hogy milyen simán értünk földet, ezzel az 500 tonnás monstrummal (persze ez a pilótát dicséri).

   Szingapúr - Brisbane: Szingapúr-ból 15 órakor szálltunk fel. 7 órás volt (asszem, már összefolynak az időpontok) az út. Nem voltam nyugodt. Egy Airbus 330-assal jöttem, olyannal, mint a lezuhant Air France gép volt. Volt pár számomra „terrorgyanús” személy, meg is kérdeztem az egyik sztyuárdot, hogy ezek mennyire szokványosak a világ eme félteken. Megnyugtatok, hogy ezek itt mindennaposak. Nagyszerű. Leghátul ültem, erre beült egy indiai nő mellém, aki azt akarta, hogy cseréljek helyett azzal, akivel jött, hogy együtt üljenek. Jó fej voltam mondtam, hogy nem. Nagyon jól elfértem ott. Aztán felszállás a lány nem nézett ki jól, konkrétan a hányás szélén volt ekkor úgy gondoltam, hogy talán mégis elülök. Szóval nyomorogtam máshol. De legalább nem mellettem hányt (a családja másik 2 tagja is kidobták a vacsit… nem csak úszni nem tudnak ezek). Ezek után meg bedöglött a szórakoztató rendszer (pár perc múlva már jó volt), erre mindenki elkezdett söröket, meg rövideket rendelni. Nekem is lecsúszott pár, hogy megnyugodjak. Nagyon erős volt a turbulencia még Ausztrália előtt, így a pilóta úgy döntött, hogy egy fél órás kerülővel jövünk a mi biztonságunk érdekében. Jó fej volt meg is mondta egy az egyben… „elnézést Kisasszony hozna nekem még 2 dupla viszkit?! Köszönöm”. Aludni az egész úton Jackora tudtam. De arra jól. Fura. Este 10kor szálltunk le Brisbane-ben.

Az országba a belépés nagyon hasonlít az USAba utazáshoz. Kőkemény szigor. Mikor nézte a bevándorlásis csávó a vámos bevallásomat (amin mindenhova azt írtam, hogy olyanom nincs) eléggé elcsodálkozott. Persze szét is kaptak. De ugye nem találtak semmit… Ezek után a terminálon bementem az első wc-be és mi volt ott? Egy zuhany. Ami még Szingapúrban sem volt… de akkor már leszartam. Elég volt a repterekből egy időre. Kilépve a terminálról megcsapott az ausztrál „tél”, tűző napsütés, pálmafa, 10 fok (reggel, mostmár 26 : ) )

Képek maaajd jönnek...