Szerda délután 3 francia sráccal elindultunk a „közelben” lévő nemzeti parkba. Kíváncsian vártam, mivel sok gyönyörű part van Ausztráliában, de mindenképpen érdemes elmenni kicsit nyugatra is ahol erdős, hegyes vidékek vannak. Persze wikipedián nem találtam magyarul semmit, így megpróbálom röviden összefoglalni, amit az angol oldalon találtam :
A Lamington Nemzeti Park a világörökség része. A Közép-Kelet-Ausztrália esőerdő rezervátumai közül az egyik (maradok az angol kifejezésnél, esőerdő, bár én inkább hívnám őserdőnek). 900 méter magasan fekszik 38km-re a Csendes óceán partjaitól. Területe 206 km2. Áhh hagyom a rizsát, ennyi bőven elég. Majd a képeket nézzetek meg azt kész.
Indulás előtt mondtam Arnultnak, hogy nyomtassa ki az útvonalat google mapsről. Nos, sikerült neki, persze franciául. Gyorsan használhatatlanná a mi kis térképünk, mivel csak azt felejtették el feltüntetni, hogy melyik kijáratnál kanyarodjunk le az autópályáról. Mentő övként ott volt Clemo Lonly Planetje, ami nagyszerűen elvezetett minket a célunkhoz. Persze sikerült 4x rossz irányba kanyarodnunk, de ez az ausztrál utcatábláknak, vagyis inkább azok hiányának volt köszönhető. Mindezek ellenére 2 óra alatt ott voltunk.
A terv az volt, hogy bérelünk ott egy sátrat, meg sátorhelyet és ott éjszakázunk. Persze az információs iroda, ahol ezeket el tudtuk volna intézni, az nap zárva volt. Rövid közvélemény kutatást végeztünk a kempingezők között és arra jutottunk, hogy ha jön a parkőr, akkor megmondjuk neki, hogy mi akartunk, akarunk fizetni a helyért, de nem tudtunk. A sátor hiányát (egy sátrunk volt, ami 2 személynek elég volt), úgy oldottuk meg, hogy ketten a kocsiban éjszakáztak.
Az első tervezett „séta” cél a Morans vizesés volt, ahol a naplementét terveztük megnézni. Mivel a papagáj etetés nagyon elvitte az időt, kénytelenek voltunk a 2.2 km-t futva megtenni, hogy elérjük a célunkat. Végülis sikerült, gyönyörű volt. Kimásztunk a vizezés szélére és ott vártuk meg, míg lement a Nap. A vissza út vicces volt, mivel természetesen ránk sötétedett, így tök sötét eső erdőben sétáltunk vissza a kocsihoz. Még jó, hogy legalább Arnult vitt elemlámpát.
Erre a képre azért büszke vok.
Másnap reggel 7-kor keltünk és elindultunk a túránkra. 10 km-es utat jártunk végig. Nagyon tetszettek a fák, indák, vízesések. Nagyon Jurassic Park hangulata volt csak a dinók hiányoztak. Többet nem akarom részletezni, mert főleg gyaloglásból állt a nap. A képek magukért beszélnek. képek itt
Csütörtük délután értünk haza, mondanom sem kell, hogy egy jó nagy alvás ránk fért.
Utolsó kommentek