Kedd este (tegnap) átugrottam Anáékhoz. Megbeszéltük, hogy ma, mivel ráérnek, leugrunk az Aranypartra.
Azt beszéltük meg, hogy délben indulunk, aztán 4 körül már vissza is érünk. Ez pont jó lett volna nekem, mert este az egyik sráchoz volt megbeszélve egy kis összejövetel.
Reggel 10-ig még vártam a 12-t, hogy lelépjek a suliból és elhúzzunk a strandra. Na, de fél 10 körül minden reményem elszállt…
Az elmúlt 40 évben nem láttak ilyet errefelé. Elsötétült a világ. Nem is sötét, hanem vörös köd ereszkedett ránk. A látótávolság kb 300 méter lehetett, minden lélegzetvételnél megtelt a tüdőnk fincsi porral. Berakok egy, ilyen normálisan, és ilyen az ítélet napján képet:
Najó persze annyira nem volt nehéz lélegezni, de mindenképpen elég furcsa, kellemetlen volt.
Szóval megint ugrott a strand, hogy a fene egye meg…
Amúgy az egész porvihar, hát én úgy fordítanám, hogy hátországból jött (angolul Outback, ami a Nagy Vízválasztó hegység nyugati oldalán fekvő sivatagos ország részt takarja). Hajnalban Sydneyt lepte el, ide dél tájban érkezett. Amúgy mind a két kép 13 óra körül készült. Persze nem ugyanazon a napon.
Este azért jól elvoltunk a francia srácnál. Nem rég értünk haza. Most 23.39 van. Jó éjt.
Ja igen a helyi ingyenes esti újságban a budapesti biciklis felvonulásról volt kép... jól esett
Utolsó kommentek