Ma végre eljutottam a Gold Coastra! Tízkor indultunk Anáéktól. Kb 1 óra alatt értünk el a Surfers Paradise nevű strandot. Nem volt kánikula, olyan kellemes 26 fok lehetett az idő.
Ez az egész Gold Coast Ausztrália Miamija. Magas épületek (állítólag itt van a világ legmagasabb lakóépülete), boltok, éttermek minden, ami kell, hogy jól elverd a pénzedet (az árak teljesen átlagosak).
Szóval minden tökéletes. A lányok szépek, az emberek főleg fehérek, életmentők vigyáznak ránk.
A part nem volt tele, de azért voltak. Letelepedünk egy nyugodtabb helyen, aztán megmártóztunk az óceán hűvös vízében. Ezzel igazából ki is merítettem, hogy mit lehet ott csinálni ilyenkor (este elszabadul a pokol, tele van buli hellyel.
Fél óra punnyadás után Ana javasolta, hogy béreljünk egy szörf deszkát. 20 dollárért (figyeled, 1 órai keresetért) 2 órára kivettünk egy deszkát. 
A kölcsönzőben látták, hogy mennyire értünk hozzá (Ana azért tud valamennyire), így rögtön ajánlottak egy 2 órás szörfoktatást is 45 dollárért. Nem érzem soknak, de most ennyit nem akartam rá költeni, főleg hogy Ana nagyjából el tudta mondani a lényeget. Szóval majd legközelebb. De hogy biztosan komolyan vegyük, ezt a veszélyes sportot, mire visszaértünk a partra, valakit ott élesztettek újra ápoltak az életmentők. Pár perccel később vagy 10 rendőr is megérkezett, a média is lecsapott a dologra. Volt banzáj rendesen. Tényleg nem tudom mi történt a csávóval, de tuti nem szörfös volt és a végtagjai is megvoltak. Persze cápák nem voltak, Anáék nem is hallottak róla, hogy ott valaha is megtámadtak volna embert.
Persze csinálni mindig nehezebb. Olyan könnyűnek néz ki. A hullámokért nem kellett beúszni, csak az áramlatokkal kellett megküzdeni, hogy kicsit beljebb sétáljunk. 
Szenvedtem rendesen az elején, főleg mert a hullámok elég hülyén jöttek. Aztán az első óra után, megpihentem egy kicsit. 10 perc múlva végre jók lettek a hullámok, szóval visszarohantam a vízbe. Na, ekkor már sikerült félig, hangsúlyozom félig felállnom, amivel teljesen elégedett vagyok. 2 óra után kimerülve visszacipeltük a deszkát a kölcsönzőbe, aztán haza indultunk.
Hát ennyi fért a mai epizódba. Gondolom még lesz alkalmam fejleszteni a szörftudásom. Reméljük minél előbb...
Utolsó kommentek