Nem olyan régen olvastam egy útikönyvet Bisbaneről, amiben ajánlanak egy rakás „túrázós” helyet itt a városban.
Múlt vasárnap úgy döntöttem, hogy itt az ideje látni valamit a helyi állatvilágból, így felhívtam Arnault barátomat, hogy van e kedve eljönni velem a Daisy Hill Koala Centerbe, ami kocsival kb 25 percre van innen. Szerencsére ráért, így a nővére verdájáéval el tudtunk menni.
Az indulás a szokásosan kezdődött, sikeresen eltévedtünk (sose találjuk meg a hülye autópálya feljárót, pedig ki van táblázva, jellemző), szóval fogtam maga és megnéztem a telon, hogy hol rontottuk el a dolgokat. Gyorsan letöltöttem a google maps alkalmazást és rájöttem, hogy van gpsként tudom használni. Nagyon jó. Egész pontos, ha mozgásban van az ember.
Daisy Hill Koala Center nem egy nagy durranás. Egy erdős terület, ahol állítólag 5000 koala él. Gondolom az „állitólag”ból rájöttetek, hogy mennyit láttunk szabadon. Koala Center, mert van egy épület, ahol bemutatják a koalák életet stb. Ez a hely mentette meg a napot a kudarctól, mert volt 2 koalájuk, amiket megcsodáltunk, lefotóztunk. 
Az egyik rangerrel (vadőr) elcsevegtem a koalákról, meg megkérdeztem, hogy vannak-e erre kenguruk. Mondta, hogy az nincsen (milyen meglepő, még jó hogy Ausztráliában vagyok), de vannak wallabyk vagy mik (olyan mint a kenguru, de még sem az, kisebb meg gondolom még van egy pár különbség), mondtam neki, hogy köszi, de azokból nem kérünk, nekünk koala kell meg kenguru. Azt ajánlotta, hogy a tudományos módszerrel próbáljuk meglesni a koalákat az erdőben. Így is tettünk.
Elindultunk tehát az erdőbe a tudományos kutatási módszerrel. Tudományosnak neveznek egy módszert, ha a tudósok is így keresik a koalákat. Elég egyszerű a dolog, nem fogok nagy titkot elárulni szerintem. Sétálás közben nem az ösvényt kell nézni, hanem a 30 méteres eukaliptusz fák lombkoronáját kell fürkészni. Elég gyorsan megfájdul az ember nyaka. A másik hátránya ennek, hogy nem látod, hogy merre sétálsz, pontosabban, hogy mibe sétálsz bele. 
Igen ilyen kurva nagy és ocsmány pókok voltak mindenhol (ez kb akkora volt mint a tenyerem). Az hogy mérges e nem próbáltuk ki. 1.5 órát gyalogoltunk, persze koalát nem láttunk, wallabyt sem, egyedül pókokból nem volt hiány.
Összességében jó nap volt, fél sikerrel, ha holnap jó idő lesz elmegyünk a Lone Pine Sanctuary nevű állatkertbe, ahol lehet koalákat ölelgetni, kengurukat etetni, remélem pókok nem lesznek.
UI: Kedvencem: Létezik egy vízum (working holiday, főleg nyugat európai állampolgároknak), amivel ide tudnak jönni a fiatalok dolgozni max 2 évre. Azonban ha csak 1 évre kérted, de hosszabitanál még egy évre, az ausztrál állam benyújtja a számlát. 3 hónap gyümölcsszedés egy farmon. Nincs mese, mész, vagy mész haza. Nagyon vicces szerintem. Ez az igazi fizetett rabszolgaság. Persze a pénz, amit fizetnek semmire nem elég, plusz egy farmon rohadsz több száz kilométerre a civilizációtól. Imádom ezt az országot !
Utolsó kommentek