Vasárnap van. Az idő baromi jó. Tegnap nem volt valami kellemes. De ma. Szikrázó napsütés. 30 fok közeli hőmérséklet. Szóval irány a városi strand. Csak kéne pár arcot találni. Bevallom őszintén az első hét nem úgy alakult, ahogy vártam. Nem hiszem, hogy az én hibám lenne. Inkább a többiek hozzáállása a dolgokhoz.
Annyira feldühít, amikor valaki tíz ezer kilométereket utazik, hogy angolul beszéljen, tanuljon aztán csak a saját nációjával lóg. Egyszerűen nem látom értelmét. Ennek több oka van. 1. Az illető tényleg nem beszél még angolul 2.beszél, de nem jól 3. Beszél, de hamár vannak itt mások franciahonból, brazilhonból akkor velük lógnak.
Én igazából itt vettem észre mennyit változtam Amerika óta. Én is így gondolkodtam akkor. Bár nem bánnom egyáltalán, de otthon kell magyarul beszélni. Eddig az egyetlen ember, aki hasonlóan gondolkodik, mint én az egy olasz csaj. Talán azért, mert mind a ketten sokat dolgoztunk, hogy ide jöjjünk. A többieknek meg anyuci, apuci befizette aztán ennyi. Gondoltam, hogy a többség ilyen lesz. Nem 2 fillér idejönni, még egy japánnak sem.
Szóval mindent összefoglalva, nem olyan egyszerű itt szocializálódni, ha nincsenek emberek, akik vevők lennének erre. Persze most csak a többségről beszélek, a japánokról, akik konkrétan félnek beszélni európaival, a franciákról, akiknek degradál nem franciául beszélni az iskolán kívül, a brazilokról, akiknek a kulturális különbségek a nehézen feldolgozható.
Nagyon negatívnak tűnik, így de vannak a kivételek, akik erősítik a szabályt. Ők az én ments váraim itt a koleszban.
De a tanulságot is levontam. Még több ausztrállal kell megismerkedni!!
Szóval irány a strand (a szoba társammal, még a többi „haladóan gondolkodóval” ) :D
Utolsó kommentek