Kenguru! HOL?

Pénteken (május 7) útra kelek. Az ország méreteit tekintve nem egy hatalmas út, nekem pont megfelelő lesz. Brisbane – Port Douglas. Nagyjából 2100 km. Európai viszonylatban olyan Budapest – London kocsizós távolságról van szó. Brisbane a legjobb város Ausztráliában ebből a szempontból. Pont félúton van. Déli irányban kb 1800km-re van Melbourne.

Na de most minket az északi irány érdekel. Esőerdők, vízesések, koszos kis ausztrál városok, gyönyörű tengerpartok (mint mindenhol ebben az országban) és a Nagy korallzátony.  

Nem részletezem a tervet, mert az nincs. Van 8 napunk. A kocsiban alszunk (lefoglaltunk egy camper van-t, amiben tudunk aludni), nem sietünk sehova. 14.én dél körül a cairns-i reptéren kell lennünk. Ez az egyetlen időpont, ami köt minket. 1 nap mindenképp korallzátony nap lesz, hogy hol, azt nem tudom. Majd az időtől függ.

Hát ennyi. Ígérem, hogy hosszasan be fogok számolni az útról.  

View Larger Map

Kedden végre elmentem a Lone Pine Koala Sanctuary-ba (menedékhely, rezervátum, amelyik jobban tetszik), ahová már hónapok óta el szerettem volna menni.
Főleg a tömegközlekedés hiánya, ami eddig visszatartott, mert nincs közel a park. Konkrétan a város másik oldalán. Szóval hajóval be a belvárosba, ott pedig buszra szállás volt a program. 2 busz járat megy a Lone Pine-ba az egyik óránként!!! Jár napközben, a másik félóránként. Elég idegesítő. Persze 5 perccel késtük le azt, amelyik óránként megy, szóval gyalogolhatunk 3 utcát, hogy megtaláljuk a másikat. Az pont jött szóval mázlink volt. Kb 30 perc volt az út.

A bejáratnál kicsengettük a diákkal nem túl drága beugrót ($22.5). Épp kezdődött a koala prezentáció, szóval leültünk meghallgatni, mit is kell tudni a parkról és a koalákról:

A Lone Pine Koala Sanctuary-t 1927-ben alapította egy csávó (nem tudom mi a neve) 2 db koalával. Ma már 130 koalájuk van, mindegyiknek van neve. (A gondozó mondta, hogy mikor elkezdett ott dolgozni az első, amit meg kellett tanulni az a koalák neve volt. Durva.). Ez a világ legnagyobb és legrégebbi koala rezervátuma, én így fogom hívni, na.  Említettem a koalákat már, de van nekik más ausztrál állat is, kenguruk wallabiek, krokodil, hüllők, tasmán ördög, madarak, kacsacsőrű emlős (igen márciusban nyitották meg a platypus házat, szóval tök feleslegesen mentem el a sydney-i akváriumba.)

Szóval a koalák: a nőstények kisebbek, kb 4 kilósak, a hímek kb 8 kilósak. Azt mindenki tudja, hogy eukaliptusz levelet esznek, emiatt alszanak kb 20 órát egy nap (a levél mindössze 5%a cukor szóval egyszerűen nincs felesleges energiájuk szerencsétleneknek). Kb 30 nap vemhesség után a kis koala, ami kb akkora, mint egy 10 forintos érme, megszületik és magától az anyja erszényébe mászik. Itt aztán 8-10 hónapig csövezik, hogy aztán az anyja hátán élvezze tovább a gyerekkoalaság örömeit.

Persze nem olyan jó koalának lenni manapság. Mikor az európai, én konkrétan kimondom inkább, az angol telepesek megérkeztek, kb 1 millió koala lehetett a vadonban, mivel igazából nincs olyan természetes ellensége, ami rendszeresen tizedelné őket, éltek, mint marci hevesen. Na de jött az ember. Ma kb 100 ezer koala van, számuk gyorsan csökken. Egy jó példa mekkora vadbarmok az angolok: ugye, manapság ha valami törékenyt küldesz postán, becsomagolod abba a buborékos bigyóba (aminek nem tudom a pontos nevét), szóval kedves angol barátaink anno a lenyúzott koala bőrbe, szőrbe csomagolták a hazaküldendő csomagokat, szóval irtották szerencsétlen ártatlan jószágokat. Hát igen az angolok. Ők alkalmaztak először koncentrációs táborokat is. Állatok. 

Na de vissza a koalákhoz. Mivel a park önfenntartó és 130 koala etetése sem olcsó mulatság, 16 dollárt elkérnek azért, hogy a kezedbe foghass egy koalát, lefényképeznek vele, te is csinálhatsz képet a saját gépeddel. 16 dollár nem nagy összeg ezért az élményért és a pénz is jó helyre megy.  Itt meg lehet nézni a sok híres embert, akik ott jártak.

Jah, igen 1 tonna eukaliptusz levelet eszik 130 koala egy nap. Ezért a parknak saját „ültetvénye” van a városban,a város körül. Minden reggel 2 ember kimegy és „leszüretel” 1 tonnányi levelet, ágat. Jó meló.

Persze nem csak a koalákról kell beszámolnom. Hanem voltak kenguruk is. Bizony. 6 hónapot éltem a város Kenguru Pont nevű kerületében és nem láttam egy baszott kengurut sem, most végre elérkezett az én időm. Úgy hozzá szoktak az emberhez a parkban, hogy le se szarták, ha oda feküdtünk melléjük, megsimogattuk őket stb.

Na ennyi a beszámolóm. Jó volt nagyon. Egy életre szóló élmény volt.

Végezetül ki szeretnék mindenkit ábrándítani, a koalák BÜDÖSEK!  

UI. Kedvenc ajándéktárgyam, egy nyaklánc. Konkrétan egy koala kaki nyaklánc. Persze sterilizált meg minden, de akkor is. 18 dollárt elkérni egy darab szarért azért az durva.

Már két hete új helyen lakom. Nem messze a régi helytől. Örülök, hogy rátaláltam erre a helyre, mert nagyon király. Olcsó, modern, angol anyanyelvű lakótársak.

Nem igazan szeretem ezeket a tipikus queenslandi házakat. Így is hívják őket, hogy Queenslander.
Az a baj velük, hogy fából készülnek, öregek, se hang se hőszigetelés. Szerencsére ez a ház a modern Queenslanderek közé tartozik, úgy 5 éve építették. A házak többsége a klasszikus Queenslander, kb 100 éve épült, lelakott… fos. Nem is értem, hogy képesek olyan házban lakni egyesek.
Aztán ott vannak a post-war, háború után épült, queenslanderek. Semmi különbség a kettő között.
Az utolsó csoport a modern Queenslander, amiben most lakom. Van medence, légkondi minden, ami kell. Vannak állatok is, mert azok itt mindenhol vannak. Esténként gekkok költöznek be, pár napja éjjel egy patkányt üldöztem a nappaliban. Hát igen. Ilyenek ezek a házak.  Majd csinálok pár képet a házakról.

Ma reggel úgy indítottam a napot, ahogy már jó pár napja mindig. Kávé helyet a kellemes hideg vízbe ugrottam, aztán a délelőttöt napozással töltöttem, végre kezd ausztrál színem lenni.

Tetszett nagyon. Brisbane sokkal kisebb, nyugisabb. Brisbane-ben a tömegközlekedés katasztrofális. Az egyetlen használható jármű, ami használható az a folyón hosszában közlekedő hajó. Nos, Sydneyben ilyen probléma nincs. Van komp, busz, vonat. Az igazat megvallva elég drága. Napi jegy $18, míg Brisbane-ben csak $6.

Az első pár napban egy hostelben szállásoltam el magam. Nincs miért panaszkodnom, mert olcsó volt ($32/éjszaka), tiszta, az emberek jó arcok voltak, főleg angol anyanyelvűek.

Megnéztem, amit meg kellett, Opera ház, Harbour híd, belváros stb.
Iszonyat mennyi ázsiai van Sydneyben. Durva.
Elmentem az akváriumba is. Nem kellett volna. Nem volt nagy szám, a chicagói 1000x jobb. Mindegy legalább láttam egy kacsacsőrű emlőst.

Maga a város engem nagyon emlékeztetett Chicagóra. A vonatok, a Monorail a belvárosban stb.

Pénteken meg volt a nagy összeborulásunk Clement barátommal, akivel még itt Brisbane-ben haverkodtam össze, nála töltöttem a péntek estét. Ő a mester diplomáját csinálja a Macquarie Egyetemen Sydneyben, a kampuszon lakik, így benne volt a nagy buli a levegőben. Pénteken volt egy nagy vizsgája, így előtte nem tudtunk találkozni.
A vasút állomásról első utunk a boltba vezetett, ahol feltankoltunk egy doboz (24) sörrel. Ezután elmentünk hozzá, ahol elkezdtük az estét. Az őrült amerikai lakótársa segített rekord gyorsan elpusztítani  a sört. Úgy 10 óra környéken elindultunk hárman a városba.

Csodálom, hogy megúsztuk letartoztatás nélkül. Elmentünk egy klubba, ahol elő zene volt. Nagyon állat buli volt. Idő előtt kellett távoznunk, mert a biztonságiak szerint túl részeg voltam hahahahaha. Nem is értem miért. Nem voltam agresszív vagy ilyenek én csak próbáltam táncolni LOL. Este hátralevő részét az utcán töltöttük, mert sehova nem engedte be minket, mert „túl ittasak” voltunk. Nem voltunk nagyon letörve, ismerkedtünk az utcán. Volt pár ázsiai lány, találkoztunk helyi tinikkel is. Szóval nem unatkoztunk. Másnap 2ig aludtunk.

Este 9kor már itt voltam Brisbane-ben. Iszonyat jó volt. Inkább beszéljenek a képek itt

Nem olyan régen olvastam egy útikönyvet Bisbaneről, amiben ajánlanak egy rakás „túrázós” helyet itt a városban.

Múlt vasárnap úgy döntöttem, hogy itt az ideje látni valamit a helyi állatvilágból, így felhívtam Arnault barátomat, hogy van e kedve eljönni velem a Daisy Hill Koala Centerbe, ami kocsival kb 25 percre van innen. Szerencsére ráért, így a nővére verdájáéval el tudtunk menni.

Az indulás a szokásosan kezdődött, sikeresen eltévedtünk (sose találjuk meg a hülye autópálya feljárót, pedig ki van táblázva, jellemző), szóval fogtam maga és megnéztem a telon, hogy hol rontottuk el a dolgokat. Gyorsan letöltöttem a google maps alkalmazást és rájöttem, hogy van gpsként tudom használni. Nagyon jó. Egész pontos, ha mozgásban van az ember.

Daisy Hill Koala Center nem egy nagy durranás.  Egy erdős terület, ahol állítólag 5000 koala él. Gondolom az „állitólag”ból rájöttetek, hogy mennyit láttunk szabadon. Koala Center, mert van egy épület, ahol bemutatják a koalák életet stb. Ez a hely mentette meg a napot a kudarctól, mert volt 2 koalájuk, amiket megcsodáltunk, lefotóztunk.

Az egyik rangerrel (vadőr) elcsevegtem a koalákról, meg megkérdeztem, hogy vannak-e erre kenguruk. Mondta, hogy az nincsen (milyen meglepő, még jó hogy Ausztráliában vagyok), de vannak wallabyk vagy mik (olyan mint a kenguru, de még sem az, kisebb meg gondolom még van egy pár különbség), mondtam neki, hogy köszi, de azokból nem kérünk, nekünk koala kell meg kenguru. Azt ajánlotta, hogy a tudományos módszerrel próbáljuk meglesni a koalákat az erdőben. Így is tettünk.

Elindultunk tehát az erdőbe a tudományos kutatási módszerrel. Tudományosnak neveznek egy módszert, ha a tudósok is így keresik a koalákat. Elég egyszerű a dolog, nem fogok nagy titkot elárulni szerintem. Sétálás közben nem az ösvényt kell nézni, hanem a 30 méteres eukaliptusz fák lombkoronáját kell fürkészni. Elég gyorsan megfájdul az ember nyaka. A másik hátránya ennek, hogy nem látod, hogy merre sétálsz, pontosabban, hogy mibe sétálsz bele. 

Igen ilyen kurva nagy és ocsmány pókok voltak mindenhol (ez kb akkora volt mint a tenyerem). Az hogy mérges e nem próbáltuk ki. 1.5 órát gyalogoltunk, persze koalát nem láttunk, wallabyt sem, egyedül pókokból nem volt hiány.

Összességében jó nap volt, fél sikerrel, ha holnap jó idő lesz elmegyünk a Lone Pine Sanctuary nevű állatkertbe, ahol lehet koalákat ölelgetni, kengurukat etetni, remélem pókok nem lesznek.  

UI: Kedvencem: Létezik egy vízum (working holiday, főleg nyugat európai állampolgároknak), amivel ide tudnak jönni a fiatalok dolgozni max 2 évre. Azonban ha csak 1 évre kérted, de hosszabitanál még egy évre, az ausztrál állam benyújtja a számlát. 3 hónap gyümölcsszedés egy farmon. Nincs mese, mész, vagy mész haza. Nagyon vicces szerintem. Ez az igazi fizetett rabszolgaság. Persze a pénz, amit fizetnek semmire nem elég, plusz egy farmon rohadsz több száz kilométerre a civilizációtól. Imádom ezt az országot !  

Egy hónapja nem írtam. Nem azért, mert semmi sem történt, hanem azért mert lusta vagyok. Megpróbálom összefoglalni, hogy mi is történt az elmúlt egy hónapban.

Január 26. Ausztrália Nap
Az ausztrálok nemzeti ünnepe. Ekkor ünneplik az Első Flotta érkezését. Az első fehér telepesek partra lépését. Érthető miért hívják az őslakosok ezt a napot az Invázió Napnak.  Pár éve már voltak zavargások emiatt.
Ennek a napnak nagyon egyszerű funkciója van. Reggel 10kor el kell kezdeni inni. Ennyi. Persze magukra aggatnak 100 zászlót. Elmennek sütögetni a parkba. Kb ennyi. Persze vannak hivatalos programok is, mint például az év ausztrálja díj kiosztása. De ez kit érdekel? A fiatalokat már részegek mire kihirdetik délután 2kor. Szóval reggel rádió bekapcs, a TripleJ-re hangolás (ott a most már tradíciónak számító Hottest100 slágerlista megy ezen a napon), sör kinyit, zászló felhúz, grill begyújt azt gyerünk.  Kb ennyi.
Reggel átmenten Anaékhoz, ahol medence bulit tartottak. Követtük a fent ismertetett lépéseket.

Február 7. „Karácsonyi” buli
Hogy miért februárban volt a karácsonyi ne kérdezzétek. Nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy megadták a módját. Kibérelték a város egyik legpuccosabb bárját. Feketében kellett lenni, volt kaszinó, rulett, black jack, póker asztalok. Kaptunk „pénzt” , amit el lehetett játszani, vagy ha maradt a végére, lehetett licitálni a felajánlott tárgyakra. Aston Martin, nyaraló a tengerparton stb. hahaha. Na mindegy, a lényeget a végére hagytam INGYEN PIA. Szóval egy cél vezérelt, mocskosul berugni .
A buli 4kor kezdődött, persze nem mentünk oda 4re, inkább 5re hahaha. Nem akarom, tudnom részletezni a történteket, kb 11 körül vesztettem el a fonalat, addig kb 20 viszki kólát fogyasztottam el, éjfélre itthon voltam, nem tudom, hogy hogyan. Reggel nézegetve a képeket volt egy jó érzésem, még pedig, hogy a feladatot végre hajtottam, mocskosul bebasztam.  (mikor kérdeztem, a többieket, hogy mi volt ők sem igazán tudtak többről beszámolni, asszem mindenki hasonló állapotban lehetett mint én)

Sydney:
Hamarosan ellátogatok Sydneybe. Mert ugye ha már itt vagyok Ausztráliában, a kötelező képek között van az Opera Ház.
Megvettem a repjegyet, 150 dollár oda vissza. Teljesen jó. Mikor megnéztem, hogy mikor mennek gépek, kicsit ledöbbentem. Az első gép reggel 5kor van, 20-30percenként kb délelőtt 10ig utána „csak” óránként, végül estefele újra félóránként. A buszra többet kell itt az utcán várnom, hogy bemenjek a belvárosba. Vicces. Kicsit utána néztem és kiderült, hogy Brisbane-Sydney légi vonal a 11. Legforgalmasabb a világon. Heti 590 járat (ezek nem 2009es adatok, de gondolom most is hasonló). A legforgalmasabb Madrid-Barcelona heti 1200 járat. Durva.

Egy heti tervezgetés után, tegnap, szombaton reggel hajnalhasadtával elindultunk a North Stradbroke szigetre Clemmel, Arnaulttal, Carolinaval.

James Cook még egyben látta a szigetet, ami a 1894-ben vált ketté egy hatalmas viharnak köszönhetően.

Mielőtt kijöttem, a Travel Channelen pont az északi Stradbroke szigetről láttam egy adást. Nem igazán olyan volt mint a tv-ben. Százszor jobb!!

 A 1.5 órás út (ugye hogy nem olyan sok az. Kb Budaörs – Békásmegyer csúcsforgalomban) alatt, a repülőgépen kívül minden tömegközlekedési eszközt igénybe vettünk. Vonat, busz, hajó, autó (bár az nem tömegközlekedés).

Az út alatt végig élőben közvetítettem az eseményeket MSN-en Zsófinak, aki vállalta, hogy fenn marad otthoni idő szerint éjjel 3ig, hogy az első képet neki küldjem el. Ezt a képek kapta:

Igazából hihetetlen. A világ szó szerinti másik végéről, szinte élő képet tudok küldeni a teloról. Naggyon durva. Imádom.

Reggel elég felhős volt az idő, amit én nem bántam, mert tudtam, hogy igy is le fogunk égni. Mire odaértünk a Point Lookout –hoz már király napsütés volt. Szóval miután végig sétáltuk a fél órás túra vonalat a part fölötti sziklákon, elmentem a helyi bevásárló központba, amit egy jégkrém árus testesített meg, vizet venni és érdeklődni a kenguruk hol létéről.
Ez egy elég érzékeny téma számomra. Még mindig nem láttam vad kengurut. Nem vagyok hajlandó állatkertbe menni
 Visszatérve a bevásárló központos úriemberre, mondta, hogy persze hogy vannak, ott szoktak ugrálni a parkolóban. Nagyszerű, gondoltam talán szerencsém lesz. Persze hogy nem volt. Na mindegy. Legközelebb.

A sziget egyszerűen csodálatos. Ez egyik kisebb lagúnaszerűséget szemeltük ki fürdőhelyül. Föntről láttunk rájákat, delfineket, ami jó jel mert állítólag, ahol delfin van ott nincs cápa. Habár bízunk  népi bölcsességekben , elgondolkodtam, hogy miért járőrőznek folyamatosan az életmentők a parttól 200 méterre… verzió námbör 1. Láttak cápát és azt keresik. Verzió námbör 2. Megelőzésképpen. Fene tudja. Úgy voltunk vele, hogy amíg a szörfösök a vízben vannak nagy baj nem lehet.

A víz csak egyszerűen tökéletes volt. 25 fok. Kristály tiszta. Király hullámok. Arnault a francia srác, aki amúgy hazája (Franciaországhoz tartozó Reunion szigetről jött, nézetek utána, hogy hol van ) junior szörfbajnoka, fene tudja milyen kategóriában, bevezetett a body szörf rejtelmeiben. Ami elég egyszerű. Amikor a megfelelő hullám közeledik, a megfelelő pillanatban tiszta erőből el kell kezdeni úszni. Nem nagy ördöngösség, de nagyon jó móka.

Egy szó mint száz, az a hely fantasztikus. Nem olyan el üzletiesedet fos mint a Gold Coast. Nyugalom van, kilométer hosszú parttal. IMÁDOM. Lehet jövő héten is elmegyünk. ;)  Ja és persze a kepek

A végére az unalomig használt Mastercard reklmám fantasztikusan eredeti verziója:
Vonatjegy: $7.4
Hajó jegy: $15
Buszjegy: $9
Az élmény: Megfizethetetlen
 

Megkésve bár, Boldog Új Évet mindenkinek!

Ma már van kedvem írni valamit, mert végre süt a nap!!! 2 hét után először. Karácsony és új év között konkrétan minden nap esett. Úgy 2 óránként 20-30 percre belekezdett. Elég idegesítő volt.

Szilveszter legalább nem esett. Természetesen Anaékkal mentünk bulizni, amit nem részleteznék. Jó volt. Nagyon jó volt.

Szóval végre jó idő van, tehát tervben van pár kisebb kirándulás. Remélem az idő nem szól közbe.

 Nagyon király az új „lakásom”. Jó fejek a lakótársak plusz a szomszédban van egy ausztrál gyerek, akivel nagyon jóban vagyunk. A srác a kormánynak dolgozik, természetesen nem írhatom le, hogy mi a pontos feladata, a lényeg, hogy a szolgálati kocsija mellé ingyen üzemanyag kártyát is kap. Nem rossz. A múltkor mikor nagyon uncsizott elvitt minket a Mount  Coot-tha-ra, ami olyan mint nekünk a Hármas Határ hegy. Mivel még mindig vezethetnékje volt, lementünk este a Gold Coastra is.

Na most ennyi így hirtelen. Majd próbálok többször, hosszabban írni.

Mindenkinek Kellemes Karácsonyt kívánok.
Itt is volt „ünneplés”, de ennyire ne szaladjunk előre…

2 hete megleptem magam egy új telefonnal. Ah, imádom. Korlátlan skype, msn, facebook. Minden ami kell. Imádom. Ülök a hajón és onnan msnezek, skypeolok, küldök képeket a világ másik felére… hihetetlen. Nem is értem, hogy tudtam eddig nélküle élni. Szóval legyetek skype-on!

Hétfőn eltöltöttem egy kellemes 4 órát a sürgősségi osztályon, míg arra vártam, hogy összevarrják a kezemet. Egy törött pohárral sikerült megvágnom magam a csuklómon. Egyáltalán nem volt mély, csak egy elég széles darabon lejött a bőröm. Alig vérzett stb szóval nem volt vészes. Mikor mutattam a betegfelvételen, elég furcsán nézett rám a nővérke, igy gyorsan hozzátettem, hogy nem a karácsonyi depresszióm, kétségbeesett figyelem felkeltésem eredménye, hanem csupán baleset áldozata vagyok.
Egy szó, mint száz, 4 óra várakozás után pillanatok alatt összevarrták 3 öltéssel. Mivel van biztosításom, így ingyen volt, anélkül egy kellemes $185-ba fájt volna a dolog…

A karácsony, költözéssel telt. 24.én reggel kiköltöztem a régi helyemről, áthúztam a bőröndömet az utca túloldalára és már meg is érkeztem az új lakásba. A vicces a dologban az volt, hogy 25.éig nem tudtam itt aludni, mert az egyik csaj apukája volt itt.

Szóval, a szentestét Anaéknál töltöttem. Megleptem a lányt egy Lonely Planet Eurpe útikönyvvel, mert júniusban szeretne körbe nézni az öreg kontinensen. Megismerkedtem a húgával, aki 31.én repül Londonba egy évre. Jah, amúgy Isabelnek hívják és a barátja félig magyar. Megtanítottam neki, hogy hogyan kell helyesen kiejteni a barátja, különleges és igen ritka magyar vezeték nevét: Tóth.
Reggel korán keltünk (8kor :S ), mert jött Heather (Ana anyuja) és mentünk át hozzájuk karácsonyozni. Fura volt. Műfenyő, ajándékok a fa alatt, nyár, jó idő, reggel (itt jegyezném meg, hogy küldtem nektek meleget innen, mert van itt bőven. Az Indexen láttam, hogy megkaptátok). Semmi meghittség, halleluja stb. Nagyon nem az igazi.  Aranyosak voltak, jól éreztem magam.

A mai napom a semmit tevésről szólt. Megnéztem a Hangover és az Inglourious Basterds cimű filmeket. Az utóbbinak az az érdekessége, hogy az angol szinkron mellett van még magyar is!!!! Furcsa. Nem értem, hogy miért épp magyar.

Voltam vásárolni és isteni őszibarackot vettem… :P

Na megyek megnézzük az Avatart 3Dben.

Régen alkottam ide valami értelmes, vállalható bejegyzést. Szerintem ez sem lesz az. Lusta vagyok billentyűzetre vetni a történéseket az elmúlt időkben.
Múlthét szerdán voltunk egy jót mókázni a haverokkal, szombaton Anaékkal mentünk a Valleybe, de az itteni tartózkodásom legsemmitmondóbb estéje lett. Néha ilyen is előfordul.

Most nézegetem a képeket a „behavazott” Budapestről. És hiányzik. Jön a karácsony, de itt semmi hangulat. Nulla. Próbálkoznak szegény ausztrálok, de hát nyáron karácsonyozni…  fos. Díszek mindenhol, de ettől csak olyan érzésem támad, hogy kint felejtették azokat karácsonyról, nem pedig, hogy most rakták ki.

Volt egy jó pár dolog, amit le akartam írni, de ma nagyon nincs kedvem… majd máskor.
Mindenki vigyázzon magára a havas utakon.  

Pénteken véget ért az első három hónapos intenzív angol kiképzésem. Hosszú volt. Néha uncsi. Mivel nem volt erősebb csoport, így az A jelű kvartettben töltöttem az elmúlt 3 hónapot. A csoport teljesen lecserélődött a végére természetesen. Most egy kis szünet aztán januárban kezdődhet a szakmai felsőfok. „Alig várom”.

Most már hivatalosan is nyár van. A tavasz utolsó napjaiban fülledt 26 fok volt, de az első nyári nap kellemes 28 fokkal köszöntött minket. Azóta olyan 30 fok körül van, ami teljesen elviselhető. Feltételezésem szerint 2 héten belül elszabadul a pokol, karácsonyra hőség lesz.

Karácsony. Fura, hogy csak pár hét van karácsonyig. Szerintem mondanom sem kell, hogy itt egyáltalán nincs ünnepi hangulat. Persze mindenhol fenyőfa, díszítés, de ez nem elég, hogy tényleg érezzem az ünnep közeledtét.

Bár nem kell suliban szenvednem, ami nagyon jól jön, Anaéknak is most van a nyári szünet az egyetemen, így márciusig teljes munkaidőben dolgozik, ami azért fáj. Új barátokat kell találnom :D

Szerda délután 3 francia sráccal elindultunk a „közelben” lévő nemzeti parkba. Kíváncsian vártam, mivel sok gyönyörű part van Ausztráliában, de mindenképpen érdemes elmenni kicsit nyugatra is ahol erdős, hegyes vidékek vannak. Persze wikipedián nem találtam magyarul semmit, így megpróbálom röviden összefoglalni, amit az angol oldalon találtam :

A Lamington Nemzeti Park a világörökség része. A Közép-Kelet-Ausztrália esőerdő rezervátumai közül az egyik (maradok az angol kifejezésnél, esőerdő, bár én inkább hívnám őserdőnek). 900 méter magasan fekszik 38km-re a Csendes óceán partjaitól. Területe 206 km2.  Áhh hagyom a rizsát, ennyi bőven elég. Majd a képeket nézzetek meg azt kész.

Indulás előtt mondtam Arnultnak, hogy nyomtassa ki az útvonalat google mapsről. Nos, sikerült neki, persze franciául. Gyorsan használhatatlanná a mi kis térképünk, mivel  csak azt felejtették el feltüntetni, hogy melyik kijáratnál kanyarodjunk le az autópályáról. Mentő övként ott volt Clemo Lonly Planetje, ami nagyszerűen elvezetett minket a célunkhoz. Persze sikerült 4x rossz irányba kanyarodnunk, de ez az ausztrál utcatábláknak, vagyis inkább azok hiányának volt köszönhető. Mindezek ellenére 2 óra alatt ott voltunk.

A terv az volt, hogy bérelünk ott egy sátrat, meg sátorhelyet és ott éjszakázunk. Persze az információs iroda, ahol ezeket el tudtuk volna intézni, az nap zárva volt. Rövid közvélemény kutatást végeztünk a kempingezők között és arra jutottunk, hogy ha jön a parkőr, akkor megmondjuk neki, hogy mi akartunk, akarunk fizetni a helyért, de nem tudtunk.  A sátor hiányát (egy sátrunk volt, ami 2 személynek elég volt), úgy oldottuk meg, hogy ketten a kocsiban éjszakáztak.

Az első tervezett „séta” cél a Morans vizesés volt, ahol a naplementét terveztük megnézni. Mivel a papagáj etetés nagyon elvitte az időt, kénytelenek voltunk a 2.2 km-t futva megtenni, hogy elérjük a célunkat. Végülis sikerült, gyönyörű volt. Kimásztunk a vizezés szélére és ott vártuk meg, míg lement a Nap. A vissza út vicces volt, mivel természetesen ránk sötétedett, így tök sötét eső erdőben sétáltunk vissza a kocsihoz. Még jó, hogy legalább Arnult vitt elemlámpát.

Erre a képre azért büszke vok.

Másnap reggel 7-kor keltünk és elindultunk a túránkra. 10 km-es utat jártunk végig. Nagyon tetszettek a fák, indák, vízesések. Nagyon Jurassic Park hangulata volt csak a dinók hiányoztak. Többet nem akarom részletezni, mert főleg gyaloglásból állt a nap. A képek magukért beszélnek. képek itt

Csütörtük délután értünk haza, mondanom sem kell, hogy egy jó nagy alvás ránk fért.

Ma kaptam egy kis ízelítőt abból, hogy mire kell számítanom itt az elkövetkező hónapokban. Délután 2 körül a hőmérő higanyszála megközelítette a 40 fokot, konkrétan 38 foknál tetőzött. Épületen belül ki lehet bírni, a klímának köszönhetően persze, de odakint fullasztó volt a hőség.

Meg is született bennem a döntés, hogy a délutáni órákat kihagyom és elmegyek a South Bankre strandolni egy kicsit. Tetszik nagyon, hogy a város közepén van egy ilyen ingyenes fürdési lehetőség. Mikor utoljára voltam ott fürödni a víz még elég hűvös volt. Hát most nem. Nem igazán hűsített a 30 fokos víz. Azért jól el voltunk Clemoval meg a többiekkel, mivel mint kiderült elég sok embernek támadt ugyanaz az ötlete, mint nekem, tehát összegyűlt a banda.

Estére a páratartalom eléggé magas volt egy jó kis zuhéhoz, villámlással, szakadó esővel, de legalább kicsit elviselhetőbb az idő. Holnapra „csak” 29 fok várható… még a végén elő kell vennem a pulcsimat…

Nagy örömömre sikerült vennem Vegetát!! Így már végre tudok egy kis hazai ízt csalni az itteni ételekbe. Ez az egyik legnagyobb hátránya Ausztráliának. A kaja fos. Már vásároltam „magyar” paprikát, plusz ez a vegeta csodát fog tenni a kenguru hússal és olyan lesz mint a hazai! Na, amit kifejezetten utálok, az a víz. Baromi szar íze van. Még a „krisztály” víz is fos. Ez van. Ahogy Öcsém mondaná: „Te akartad”. Ennyi

Éjfélkor találkoztam Clemo barátommal, bevágódtunk egy taxiba és elmentünk a Valleybe. Ugyebár szombat este révén iszonyú mennyiségű ember volt az utcákon. Szebbnél szebb lányok mindenhol. Volt időnk nézelődni, mert elég nehezen találtuk meg a helyet, ahol Anaék vártak minket, mert nekik is valami félreeső helyet kellett választaniuk. Szóval fél óra körbe-körbe rohangálás, vagy 10 „Elnézest, nem tudok, hogy hol van az Allone world bar” vagy mi a fene.

Nagy nehezen megtaláltuk, Ana, Harriet már jól érezték magukat, mint mindig. Mi gyorsan bepótoltuk a hátrányt a pultnál aztán mentünk mókázni. Kicsivel később, távolabb a hangos zenétől dumáltunk, Clemo épp azzal vágott vissza valamire, hogy „jó van mert te magyar vagy” az egyik srác, aki mellettünk állt odafordult hozzám és erősen törve a magyar megkérdezte, hogy „Te magyar vagy?”

Kicsit ledöbbentem, mert rögtön vágtam, hogy ő tuti nem magyar. Gyorsan kiderült, hogy 2008 szeptembere és 2009 májusa között Budapesten élt, mert angolt tanított a London stúdióban!!! Durva. Kicsi a világ. Nagyon jól esett mikor mondta, hogy Budapest a legjobb város Európában. Volt minden felé, de szerinte Budapest a legjobb.

Később elbúcsúztunk új barátainktól (Clemo talált valam franciát ) és elindultunk haza, persze gyalog keresztül a hídon , mert így teljes egy éjszaka a Valleyben.

UI.: Basszott meleg van... Keddre 37 fokot jósolnak

 A suli nyit egy új campust a Gold Coaston, kellett nekik pár diák az új prospektusokhoz. A jó kapcsolataimnak köszönhetően én is mentem, hogy elindítsam a nemzetközi szuper modell karrieremet. :D

Hajnalban (8.30, nekem ez hajnal mostanában) elindultunk a Gold Coastra. 3 brazil, 2 ázsiai és egy francia társaságában. A francia lányról érdemes elmondani, hogy a nagy sietségben elfelejtette felvenni a melltartóját reggel, így feltételezem, hogy elég „érdekes” képek készültek róla  :D .

Egy egész kellemes napot töltöttünk el a parton, pózolgatva, sétálgatva, szóval semmi megerőltető. Ebédre elmentünk egy kajáldába, ahol nem mi fizettünk, délután meg folytattuk a délelőtti tevékenységünket. Egész jó kis csapat volt, ugye a brazilok mindig egy mókás népség, nehéz unatkozni mellettük. Gondolom a képek jók lettek, engem annyira nem izgat, majd a 2010-es suli prospektusban lesz egy pár, ha minden igaz.

Hát ennyiről tudok beszámolni. Holnap (szombat) este nagy buli ígérkezik, mert Clemo barátom szülinapját ünnepeljük, Ana is szülinapot ünnepel a Valleyben, így joggal feltételezem, hogy egy jó kis estének nézünk elébe…

Ja, igen csak úgy megemlíteném, hogy nem igazán fázok… mi a helyzet odahaza? :P

Minden novemberének első keddjén tartják a Melbourne Cup nevezetű ló verseny a nevezett városban. Engem nem igazán mozgat meg a dolog, de az ausztráloknak ez a legjobb alkalom egy munkaszüneti napra. Az ausztrál GDP meredeken zuhan ezen a napon.

1861-ben tartották az első verseny, azóta a Melbourne Cup a világ legnagyobb presztízsű lóversenyévé nőtte ki magát. 3200 méteres távot kell megtenni a résztvevőknek, amit 3 perc 15 másodperc körül teljesítenek.

Nem is igazán hittem el mikor múlthéten mondták, hogy mire számítsak. És tényleg igaz. Mindenki megőrül. A kedvencem, hogy mindenki kiöltözik. A férfiak elegáns öltönyt húznak, a nők.. hát igen a nők, nekik speciális kollekció van minden nagyobb ruhaboltban. Főleg a kalapok a menők. Rakok ide egy linket hogy miket hordanak. Az egész országban kiöltöznek nem csak a pályánál. Még a kocsmában is ilyen cuccokban ülnek :D

Szóval a hangulat adott, délután 3kor elszabadul a pokol minden ivóhelyiségben, hogy aztán 4 perc múlva már ne is emlékezzenek a győztesre. De ez kit érdekel mikor nem kell dolgozni… Pultos, még egy kört mindenkinek!

Egy hűvös november eleji vasárnap volt… Kezdődne a sztori ha otthon lennék. De nem otthon vagyok. Így a szokásos, jó idő dumát kell használnom. Bár reggel kicsit esett ez nem zavart minket, hogy lemenjünk Byron Bay-be. Egy kellemes majdnem 2 órás kocsikázás után már meg is érkeztünk a szomszédos államban (New South Wales) található Byron Bay-be. Hogy miért érdemes ide eljönni? Ez Ausztrália legkeletibb pontja. Az itteni strandokat éri a Nap sugara először. Király. Nem hiszem, hogy számítana az a pár perc különbség.  

Ausztrália egy nagy ország kis történetelemmel, így mindenképpen fontos megemlíteni az ide vonatkozó történelmi eseményeket. 1770-ben James Cook kapitány kikötött itt. Pont. Gondolom könnyítettek magukon aztán tovább álltak. De ez fontos moment volt a terület életében, mert Cook kapitány nevezte el ezt az öblöt John Byron után (nézettek utána ki volt én most fáradt vagyok ehhez), ha nem tette volna most lehet nem lenne neve.

Szóval ennyi a történelmi háttér. Városról nem igazán lehet beszélni, a belváros csak hostel, motel, bolt variációból áll. Érdemes megnézni a világító tornyot, meg a partot. Lehet strandolni, fényképezni, sós vizet nyelni, barnulni, ismerkedni a sok fiatal backpackerrel (a hátizsákos turista, főleg európaiak). Hát ez Byron Bay hölgyeim és uraim. Fényképezőket készíteni és tessék erre járni… Megy a pipa A Lista 9. Pontja mellé.  

Minden egy nyugodt szerda estének indult. Semmi különöset nem terveztem. De ugyebár ember tervez…

9 óra környéken pár franciával kinéztem a Mowbray parkba, hogy mi a helyzet. Szerda lévén nem számítottam sok emberre. Nem tévedtem. Páran sütögettek csak. Köztük a Bakir nevezetű német srác, akivel már napok óta nem találkoztam, szóval megbeszéltük a legfontosabb történéseket. 10 óra környékén valamelyik békaevő felvetette, hogy nézzünk el a törökök bulijába. Na már ekkor éreztem, hogy egy őrült éjszakának nézek elébe.

A törökök lakása kb 5 percnyire volt. Megtalálni nem volt nehéz, mert már az utca végéről lehetett hallani, hogy merre is kell mennünk.

A lakás tele volt. Kb 50 ember volt egy nem túl nagy kéróban. A hangulatról a Hifi rendszer és a tömérdek mennyiségű pia gondoskodott. Mivel a kolesz krémje ott volt a hangulat baromi jó volt.

Egészen 11.04-ig. Valamelyik szomszédnak ekkorra lett elege, szóval kihívta a zsarukat. Milyen meglepő. A rendőr bácsik nem voltak a legbarátságosabbak, így jobbnak láttuk lelépni.

A rendőri fellépést nem lehet azt amerikaihoz hasonlítani, vártam, hogy elkérik az útlevelemet vagy valami, de semmi. Minden inzultus nélkül elhagytuk a lakást, ránk se néztek. Kicsit furcsáltam. 2 rendőr 50 ember „ellen”. Hát igen, talán így kellette volna történnie azon a bizonyos augusztus 20.án is Wisconsin Dellsben…

Péntek este meló után elindultam, hogy csatlakozzam Ana szülinapi ivászatához. Mire odaértem, a lakás úgy nézett ki mintha bomba robbant volna a közepén. Üvegek mindenhol, Cristie (a lakótársa) szétesve a kanapén feküdt, 5en ha voltak már csak ott. Gyors bemutatkozás után elindultam a maroknyi túlélővel a Valleybe, hogy csatlakozzunk Anahoz. Fene tudja, hogy melyik helyen voltunk, annyi van, hogy egyszerűen nem tudom megjegyezni a nevüket.

A szokásos szülinapot ünneplő, iszunk, mókázunk party volt szóval nem részletezem. Találkoztam 2 ausztrál sráccal, akik augusztusban mennek Budapestre, mert hallották, hogy van egy nagyon jó fesztiválunk. Ehhez sem kell többet hozzáfűznöm.

Hazaérve hajnalban, nem tudom miért, de bekapcsoltam a tv-t. Teljesen megdöbbentem mikor megláttam, hogy a U20as vb Magyarország-Costa Rica meccset adják élőben. Pont a büntetőknél csatlakoztam be szóval nem kellett végig izgulnom az egészet. Persze mindenki felébredt az emeleten mikor Gulácsi kivédte az utolsó büntetőt. : )   

Elkészítettem egy listát azokról a helyekről, ahova el kéne/fogok/szeretnék menni hamár a világnak ezen a felén vagyok.

 A Lista:

1.       Fraser sziget

2.       Stradbroke sziget -> Pipa

3.       Moreton sziget

4.       Napfénypart (Sunshine coast)

5.       Sydney

6.       Uluru ?

7.       Nagy Korallzátony

8.       Outback

9.      Byron öböl  -> pipa

10.   Fidzsi ?

11.   Új-zéland ?

Mit is nézünk itt a tvben. Van, azt hiszem 5 csatorna. Viszonylag értelmes műsorral.

Híradó:  Átfogó képet adnak a világban történtekről. Még a Miss Plastic szépségversenyről is mutattak képeket. Aztán megláttam alul hogy Budapest, Hungary. Egy rossz  szavam se lehet mert otthonról is ki tudják emelni a lényegi történéseket. Elég biztonságosnak érzem Ausztráliát, mivel itt  a rendőrök nem géppisztollyal, golyóálló mellényben flangálnak, ennek ellenére a híreket rendre a bűnügyek felsorolásával kezdik.
Az időjárás jelentés annyi, hogy mutatnak egy képet Ausztráliáról, berajzolnak pár felhőt délre azt szevasz. Ott felhős a kontinens 85% napsütéses. Általában elmondják, más kontinens adatait is, szóval láthatom, hogy mikor fáztok otthon :D

Filmek, sorozatok: Egész jó filmeket adnak. Vasárnap Megasztár, hétfő vígjáték nap. Az nagyon tetszik, ahogy kifigurázzák a minisztert. Otthon is kéne ilyen. Bár annak tuti rendőr attak lenne a vége.

Reklámok: Azt nem értem mi a jó abban, hogy egy Jó barátok szintű sorozatot 4x kell megszakítani a reklámok miatt.  A kereskedelmi ajánlatok  90%-át amúgy a biztosítások teszik ki. Vihar, kocsi, kutya, utazás. 2% autó reklám. 5% bank, 1% akciók népszerűsítése.  A maradék 2% az egyéb kategória. Itt külön kiemelném, hogy eddig összesen 2 db tampon, betét reklámot láttam, ami mindenféleképen pozitívum összevetve a hazai szokásokkal, ahol, reggeli, ebéd, vacsora, nagy mise alatt is azt kell reklámozni…   

 Kissé unalmasan telt az elmúlt hét. Ana és Harriet suliban voltak meg dolgoztak, így nem taliztam velük. Tegnap lementek New South Wales- be (az állam délen, ahol Sydney van), Harrietékhez „házat őrizni”, mivel a szülei elutaztak. Mondták, hogy menjek velük, de mivel a hülye bevándorlási szabályok szerint nem hiányozhatok 20%-nál többet a suliból, kénytelen voltam nemet mondani. De elhatároztam, hogy novemberben kiveszek 1 hét szabadságot (ezt legalább megengedik).

Valamelyik nap esett az eső. Tudom hihetetlenül hangzik. Legközelebb csinálok képet is elhiggyétek! Ez előrejelzést nézve, holnap : )  

Szerdán (asszem szerda volt) épp itt lent neteztem délután, mikor két hatalmas tűzoltó autó érkezett, szirénázva. A tűzoltó bácsik meg elindultak az emeletre. Pár perc múlva vagy 50 bentlakó jelent meg a földszinten. Furcsáltam, mert nem volt tűzriadó. 10 perccel később, amilyen gyorsan megjelentek el is tűntek a tűzoltók. Szerintem valamelyik ázsiai főzött, aztán a füstjelző bekapcsolt.
Amikor én próbálok valami ehetőt készíteni, akkor is mindig legyezhetem a füstöt a másik irányba nehogy beinduljon, mert ha beindul és 15-nél többet sípol, akkor megy a hívás a tűzoltókhoz.

Szombat lévén illene, ha nem is „maradandót” alkotni, de legalább egy posztra valót. Este kilátogatok a parkba, ahol búcsú buli lesz. Egy táj meg egy japán srác hagy itt bennünket.  Eléggé ledöbbentem, mikor a japánnal dumáltam és mondta, hogy 200 dollárba került a repülőjegye Japánból. Olyan mintha 35 ezerért repülnénk Budapestről az USA-ba. Durva.

Egy kicsit a csajokról. 2 fő típus található erre.

1. Suli lány (Homo Schoolipitus):  Főbb jellemzője, hogy külföldi :D Általában a honfitársai közelében lehet megtalálni. Nagy valószínűséggel nem beszél angolul. Az európaiak hasonló ételeket fogyasztanak, mint mi, az ázsiaiak főleg bogarakat, zöldségeket, fura húsokat (talán kutya)  :D:D. Az egyik német haverom szerint, akinek már több hónapos tapasztalata van, ha jön egy új csaj, akkor max 5 nap van arra, hogy megkörnyékezze az ember, mert általában a 6. Napon már van „barátjuk”. Hát igen, így a legkönnyebb beilleszkedni :D

2. Városi lány (Homo Brisbpiticus Australos):  Főleg a városban találhatók, esténként a Valleyben. Ausztrálok persze. Imádják az akcentussal beszélő fiúkat. Táplálkozási szokásaik hasonlóak az európai társaikéhoz. Alkohol fogyatásuk mértékletes, nem úgy mint az angol (Homo Britanicus Drinkitus) társaiknak.  Beszélnek angolul :D, Baromi barátságosak. Aranyosak, a többség jól néz ki. Lehet, hogy én lettem elfogult? :D Na majd ha lesz negatív tapasztalatom velük, akkor megosztom veletek. 

Eltelt egy hónap. Fura. Olyan mintha tegnap szálltam volna le, de mégis annyi minden történt azóta.

Ha valaki erre járna, nagyon ajánlom, hogy megálljon 2 napra valahol Dél-Ázsiában. Egyben lenyomni ezt az utat elég fárasztó. Én úgy tapasztaltam, hogy kb a 8. óra után már mindegy, hogy még 2 órát kell repülni vagy még 5-öt ugyanolyan mosott szar lesz az ember.

Igazából nem tudom mi plusz tudnék még írni az elmúlt időszakról, már mindenről írtam. 

Mielőtt elindultam kitűztem pár célt az első időszakra, amiket sikerült megvalósítani, igazából meglepően hamar és könnyen, ilyen például, helyiekkel megismerkedni, japán lányok ja ilyenekről nem beszélünk nyilvánosan... :D .

 A nagykövetség 1000 dollárt ajánl egy hónapra, mint „költőpénz”. Ennek a 70%-át használtam el az első hónapban (olyan extra kiadásokkal, mint telefonvásárlás, reptérről taxival jönni a városba).

Summa summarum mindenképpen egy sikeres hónap áll mögöttem, remélem az elkövetkezendő időszak is hasonlóan jó lesz.

Eddig elég rendszeresen írtam, mert volt miről, mostantól nem hiszem, hogy ilyen rendszeresen tudok majd valami újról írni. Szóval türelem, ha lesz újdonság, érdekesség, akció, vér, tél hó és halál, akkor mindenképp megosztom veletek.

Mindenki jól nézze meg a következő képet, mert valami furcsa rajta:

Bizony, FELHŐS az ég. Ilyet sem láttam az elmúlt egy hónapban! :D Gondoltam megosztom veletek erről a természeti képződményről készült különleges képet :D

Péntek: Este volt egy kis „suli buli” a közeli szálló első emeleti bárjában. Nem volt sok kedvem elmenni, mert tudtam, hogy a szokásos, „nincs kedvem angolul beszélni, mert egész nap angolul beszéltem a suliban” hozzáállással fogok találkozni.

Mivel mindenki nagyon várta, gondoltam adok egy esélyt a dolognak. Fél éjféltájban elmentem megnézni, hogy mi a szitu. Persze mondanom sem kell, hogy nem tévedtem… mindenhol, portugál, spanyol, japán szavakat lehetett hallani. Az első gondolatom az volt, hogy na köszönöm szépen ennyi elég volt, de aztán meggyőztem magam, hogy talán 2 sör segíteni fog, hogy ne zavarjon ez a kis bábeli hangzavar. Végül segített. Sikerült maradnom 1.5 órát. A szokásos emberekkel (azon kevesek, akik beszélnek normálisan angolul) eltrécseltem aztán jöttem haza. Valószínűleg a következő bulinak esélyt sem fogok adni.

Lehet, hogy nekem kéne megváltoznom? Csak engem húz fel ez a hozzáállás? Minek utazik valaki 16e kilométert, ha nem akar a sulin kívül angolul beszélni? Számomra ez örök rejtély marad, azt hiszem.

No, mindegy, holnap ausztrál nap lesz….

Szombat: Este a megbeszéltek szerint találkoztam Kristian-nal és a haverjaival a Valleyben (a Fortitude Valley a party zóna, olyan mintha otthon Budapest összes klubját beraknánk a Váci utca- Kis körút által határolt területre. Őrület ami ott van :D ).

Mivel Anaék a West End fesztiválon voltak, így ők nem tartottak velünk, szóval a tegnapi inkább kan buli volt. Nem igazán zavart, örültem, hogy helyiekkel vagyok, és végre angolul beszélnek körülöttem.

Köszönhetően a „Hé haver, hol a kocsim?” című tízéves amerikai „filmsikernek” mindenki meglepődik, amikor bemutatkozom, és nem hiszik el, hogy így hívnak. Tegnap is 2 csajnak is meg kellett mutatnom az útlevelem, hogy elhiggyék. Kristian meg is jegyezte, hogy én mindig a legjobb nőket találom meg. Hát erre nem tudok mit mondani. Biztos cuki a magyar akcentusom :D.

Gyorsan elment az idő, így miután megtanultam az alap ausztrál szlenget, és megállapítottam (újra), hogy az ausztrál csajok nagyon jók, elindultam haza. Gyalog persze.

Én viszonylag gyorsan sétálok, így 25 perc alatt itthon voltam, lassabb tempóban 40 perc körül lehet. Itt egy térkép Brisbaneről:
View Larger Map

Szóval a Valley a folyó túloldalán van (én a Kangaroo Point nevű részen lakom, bár kenguru az erre nincs... átverés :) ), így kézenfekvő, hogy a Story Bridge-en kell átsétálnom. (Brisbane-es képeknél találhattok róla képet) Ez Brisbane Lánchídja (mondjuk ez 2x3 sávos). Nagyon trükkös egy híd. Ránézésre nem is hosszú, de mivel az éjszaki oldala kb 60 méterrel a folyó szintje fölött kezdődik, emiatt a déli oldalán baromi hosszú a levezető szakasz. Konkrétan már el is felejti az ember, hogy átgyalogolt egy hídon, amikor még mindig a házak fölött sétál (asszem majd csinálok egy képet, hogy a könnyebb érthetőség kedvéért, mert ennél jobban nem tudom elmagyarázni). Na, megnéztem Google Earth-ön: maga a híd kb410 m hosszú, kb600 m hosszú a levezető szakasz. Ez olyan mintha otthon pestről elindulva átsétálnánk a Lánchídon (375 m), utána át az alagúton egészen a Krisztina térig.   

Summázva a két estét, mindenképpen szombat volt a legjobb. Nem hallottam egy portugál, spanyol, japán, koreai szót egész este!!! Elég jó teljesítmény, hogy ilyen gyorsan találtam helyi barátokat (van itt a koleszben egy német gyerek, aki már 3 hónapja itt van, mondjuk, mindenkit ismer itt, de kb ausztrálokkal nem is találkozott, mondta is, hogy legközelebb szóljak neki, jönne ő is az aussiekkal bulizni…ja, majd legközelebb). A pénteki estéből okulva, mindenképpen többet kéne itt szocializálódni, bár elég nehéz a nyelvi akadályok miatt. Majd kézzel-lábbal….