Kenguru! HOL?

Bizony már október van. Gyorsan elszaladt a szeptember. Már 3 hete itt vagyok, de még egy csepp esőt sem láttam. Mondták a hírekben, hogy ez volt az egyik legszárazabb szeptember. Összesen 23mm eső esett a hónap első hetében. Azóta süt a Nap.

Néha mikor délután megyek a boltba a lemenő Nap fényében olyan érzésem van mintha jönne a tél, aztán rájövök, hogy itt egyre tovább lesz világos, egyre erősebben fog sütni a Nap és, hogy kéne vennem meg pár nyári cuccot… de október van.

Update: Most látom, hogy vasárnapra esőt jósolnak… kellett nekem megszólalni

Ma végre eljutottam a Gold Coastra! Tízkor indultunk Anáéktól. Kb 1 óra alatt értünk el a Surfers Paradise nevű strandot. Nem volt kánikula, olyan kellemes 26 fok lehetett az idő.

Ez az egész Gold Coast Ausztrália Miamija. Magas épületek (állítólag itt van a világ legmagasabb lakóépülete), boltok, éttermek minden, ami kell, hogy jól elverd a pénzedet (az árak teljesen átlagosak).

 Szóval minden tökéletes. A lányok szépek, az emberek főleg fehérek, életmentők vigyáznak ránk.

   A part nem volt tele, de azért voltak. Letelepedünk egy nyugodtabb helyen, aztán megmártóztunk az óceán hűvös vízében. Ezzel igazából ki is merítettem, hogy mit lehet ott csinálni ilyenkor (este elszabadul a pokol, tele van buli hellyel.

Fél óra punnyadás után Ana javasolta, hogy béreljünk egy szörf deszkát. 20 dollárért (figyeled, 1 órai keresetért) 2 órára kivettünk egy deszkát.

A kölcsönzőben látták, hogy mennyire értünk hozzá (Ana azért tud valamennyire), így rögtön ajánlottak egy 2 órás szörfoktatást is 45 dollárért. Nem érzem soknak, de most ennyit nem akartam rá költeni, főleg hogy Ana nagyjából el tudta mondani a lényeget. Szóval majd legközelebb. De hogy biztosan komolyan vegyük, ezt a veszélyes sportot, mire visszaértünk a partra, valakit ott élesztettek újra ápoltak az életmentők. Pár perccel később vagy 10 rendőr is megérkezett, a média is lecsapott a dologra. Volt banzáj rendesen. Tényleg nem tudom mi történt a csávóval, de tuti nem szörfös volt és a végtagjai is megvoltak. Persze cápák nem voltak, Anáék nem is hallottak róla, hogy ott valaha is megtámadtak volna embert.

Persze csinálni mindig nehezebb. Olyan könnyűnek néz ki. A hullámokért nem kellett beúszni, csak az áramlatokkal kellett megküzdeni, hogy kicsit beljebb sétáljunk. Szenvedtem rendesen az elején, főleg mert a hullámok elég hülyén jöttek. Aztán az első óra után, megpihentem egy kicsit. 10 perc múlva végre jók lettek a hullámok, szóval visszarohantam a vízbe. Na, ekkor már sikerült félig, hangsúlyozom félig felállnom, amivel teljesen elégedett vagyok.  2 óra után kimerülve visszacipeltük a deszkát a kölcsönzőbe, aztán haza indultunk.

Hát ennyi fért a mai epizódba. Gondolom még lesz alkalmam fejleszteni a szörftudásom. Reméljük minél előbb...

Mindig kíváncsi voltam milyen egy koleszben lakni. Körülbelül 300 laknak itt. Az épület maga nagyon modern, tiszta. Kicsit nehéz a szocializáció, mint már említettem, főleg, hogy nincs semmi ivó hely itt. Nem úgy, mint otthon mondjuk a BME koleszekben.

Beletelt egy kis időbe, mire rájöttem, hogy hol lehet az itt lakókkal szocializálódni.
Kb 5 percre van egy park, Mowbray Park, ahova esténként kijár a nép. Itt a legtöbb zöld területen vannak wc-k, ivó kutak és elektromos grillsütők. Az ember csak megnyom egy gombot, aztán lehet sütögetni.

Szóval esténként kimegy a krém, egy kis sütögetésre, főleg a japánok, meg persze ivászatra. Az USA-hoz hasonlóan itt sem lehet inni közterületen (bár szerintem otthon sem, de senkit nem érdekel). A wisconsini tapasztalataimból tanulva, az útlevelem mindig a zsebemben lapul, már kinéztem a menekülési útvonalat, ha netán a 2007.08.20-hoz hasonló rendőr attak kezdődne.

Mindig csodálkozom, hogy a rendőrök mégsem jönnek… gondolom, ami késik nem múlik.

Na, befejezem ezt a kis felesleges posztot és nyomulok a parkba…

Mikor külföldre jövünk könnyű elkövetni azt a hibát, hogy mindent az otthoni árakhoz hasonlítunk. Ez teljesen rendben van, ha csak 2 hétre jövünk, megyünk, de hosszabb távon mindig a helyi viszonyokat kell nézni.

Kicsit megpróbálom összegezni az eddigi tapasztalataimat 3 kontinensről, a végső következtetés majd mindenki levonhatja saját maga. De mielőtt belekezdek egy kis matek: 1 USD – 1.14 AUD, 1 GBP – 1.84 AUD, 1 USD – 0.619 GBP

Az Egyesült Államok: (USA Dollár, USD, 1 dollár – 180 FT körül volt akkoriban)  Jó rég volt már. Mint életmentő $7.45 kaptunk. Ebből lejött a szövetségi és az állami adó összesen 15% (tőlünk ennyit vontak, persze nem fizettünk TB, nyugdíjat, az lehet a sok ott). Az ÁFA Wisconsinban 5%, Illinoisben 7%.
1 gallon benzin (3.8 l), akkor került $3.2. A Wall-Mart-ban vásárolva kenyérnek nevezett olcsóság (a féltartós, csomagolt, szeletelt izé) került kb. $1. Bár tényleg rég volt szóval csak nagyjából emlékszem az árakra. 24 db-os Coca-Cola 6, tej, asszem fél gallon, nagyjából 3. Az USA-ban az a szép, hogy minden kurva vagy. A zacskó csipsz sem 100grammos, hanem kilós, 1 doboz sört nem kapsz, hanem 30-as gyűjtőben és az is csak 14 dollár körül van. Az akciók általában az egyet fizetsz, kettőt vihetsz alapon működnek.

 Vizi vidámpark belépő 35 dollár körül mozgott.

Chicagóban egy egyirányú BKV jegy 2 dollárba fájt. Múzeum belépő 20. Nemzetközi diákkal az Akváriumban spórolhatok 2 dollárt, micsoda nagylelkűség. Felmenni a Sears Tower tetejébe 12 zöld hasúba került.

Még egyszer mondom nem tegnap volt, hogy arra jártam már 2 éve, repül az idő. Szóval Zoárd, Ildi néni, Laci bácsi, csak küld el, tessék elküldeni e-mailben a mostani pontos árakat aztán kijavítom.

Egyesült Királyság: (Angol Font, GBP, 1 font – 300 Ft mostanság) Általában 6 fontot fizetnek óránként vendéglátásban, kereskedelemben. Ha a diplomáddal találsz munkát kezdőként kb 20-30 ezer fontot kapsz évente. De az már a 40%os adó sáv.
A 6 fontból lejön az SZJA, a TB, Harry herceg új Aston Martinjának részlete, Vilmos barátnőjének új gyémánt nyakláncának finanszírozása. SZJA 11 % körül, TB 8%. Tőlem ennyit vontak. 19% nem rossz. ÁFA 15% (tavaly szeptemberben 17.5% volt, a válság miatt csökkentették)  

Kedvenc szupermarketemben, Sainsbury’s, 800 grammos kenyér 1 font, 2.2 liter 1% tej 1 font, a többi 1.8 font. Húsok 5 font körül (4-500 gramm). 6X330 ml kóla 2.8 font, persze akcióban egyet fizetsz, aztán a második ingyen van. Általában ott is ezt a módszert választják az akciókhoz. Flora margarin 500grammos 2.5 font körül(bár ebben nem vagyok biztos Virág, Zsófi, Orsi javítsál ki ha tévedek)   Benzin 1 font. 6 db-os Bud sör 6 font asszem. Bulizni hétvégén sokba fájhat. Beugró 4-10 font között, pia 5 fonttól a csillagos égig.  
Tömegközlekedés Cambridge-ben: őőőő mindig gyalogoltam :D de a napi jegy 3.3 font volt. London persze drágább. Cambridge – London vonattal 20 font oda-vissza.  
Múzeumok általában ingyenesek.  Ott nem igazán vannak vizi vidámparkok, nem is értem miért.

Mobiltelefon feltöltés minimum összege 5 font, ami nem sok mindenre elég (jómagam Vodafone-os voltam).

Ausztrália: (Ausztrál dollár, AUD, 1 dollár – 160 FT) Na lássuk csak, hogy hogyan is mennek itt a dolgok. 1 óra munka vendéglátásban 20 még egyszer leírom 20 dollárt ér. Persze megint csak a legszarabb melókról beszélünk. Életmentők 25 dollárt kapnak. Ebből lejön 20 %. ÁFA: kicsit bajban vagyok, mert nem tudom pontosan. Most nézem a tegnapi vásárlásom blokkját és úgy tünik, hogy az élémiszerek áfa mentesek, kóla, édesség már áfa fizetős. Kb 10%. Hmm ennek még utána nézek

Nézzünk le a legközelebbi szupermarketbe, amit IGA-nak hívnak, ahol édi ausztrál lányok húzzák az igát… hahaha.
Szóval. 2 liter tej 3 dollár, 800 grammos szeletelt csomagolt kenyér 1.8 (én a legolcsóbbat veszem mindig, általában 3 dollár körül van). Egy ananász 2.5 dollár, fél kiló répa 1.89, 6 db tojás 1.99, egy 320 grammos steak szelet 3.68. 1 kilós !!! Flora margarin 4.5 dollár. Elég durva méretek vannak itt is. Most volt fél áron kóla 6X 375 ml 2.49 dollárért.
Na de az akciók. Ezek komolyan hülyének néznek?! Engem? Épp a konzerveket tanulmányoztam mikor észrevettem az akciós terméket, na mondom ez kell nekem. Már nem tudom mi volt az, nem lényeg, akciós ár 2.18 eredeti ár 2.24! De most őszintén. Ez mi? Hogy még szebb legyen a történet itt sincsenek 1,2 centesek, hanem megy az 5-re, 0-ra kerekítés. Szóval keresek 18 dollárt egy órában és hatalmas 5 centes leértékelések vannak… hát nem tudom.
Nem vagyok kibékülve a húsokkal. Nincs választék. Van 25 féle majonézük, de nincs virsli, jaj úgy most ennék virslit.

Benzin 1.2 dollár.

Egy péntek szombat este sok tud fájni. Beugró általában nincs, ha van 10, 20 dollár. Sör 7-8 dollár. Taxi haza 10 dollártól 25-ig.

Tömegközlekedés. Azért, hogy komppal átmenjek a folyó túloldalára 3.4 dollár kell leperkálnom. De egy egész napos jegy hétköznap 5.8 dollár, hétvégén 4.8. Levonatozni az Aranypartra 20 dollár oda-vissza. Mozi 5.6 dollár.
Mobiltelefon feltöltés legkisebb összege 20 dollár (megint csak Vodafone-os vagyok). Múlthét pénteken töltöttem fel 20 dollárt, küldtem vagy 20 sms-t, telefonáltam. Megnézve az egyenleget kicsit meglepődtem: 18.3 dollár! Kíváncsi vagyok mikor fog elfogyni. 

Szóval, most menjetek vissza az elejére és nézzétek meg még egyszer az árfolyamokat. Szerintem nem kell többet mondanom.

Na, most már panaszt szeretnék tenni. Eddig mindig kiterveltem, hogy elmegyek az óceán partra, valami közbe jött.

Így volt ez tegnap is. Az elmúlt 4 évtized legnagyobb homok viharát túlélve megnéztük az időjárás előrejelzést, hogy akkor mikor is kéne mennünk a partra. Szombaton! 31 fok, napsütés. Vasárnap már csak 24 fok lesz.

Na, de nem eszik forrón a kását. Persze, hogy szombaton kell jönnie a következő homokviharnak. Nem 40 év múlva, hanem szombaton. Ez az igazi Fuck My Life!

Szóval elkezdek felkészülni az újabb Ítélet Napjára…

Ja, amúgy még kengurut sem láttam… lehet nincsenek is csak valami reklámfogás.  

Kedd este (tegnap) átugrottam Anáékhoz. Megbeszéltük, hogy ma, mivel ráérnek, leugrunk az Aranypartra.
Azt beszéltük meg, hogy délben indulunk, aztán 4 körül már vissza is érünk. Ez pont jó lett volna nekem, mert este az egyik sráchoz volt megbeszélve egy kis összejövetel.

Reggel 10-ig még vártam a 12-t, hogy lelépjek a suliból és elhúzzunk a strandra. Na, de fél 10 körül minden reményem elszállt…

Az elmúlt 40 évben nem láttak ilyet errefelé. Elsötétült a világ. Nem is sötét, hanem vörös köd ereszkedett ránk. A látótávolság kb 300 méter lehetett, minden lélegzetvételnél megtelt a tüdőnk fincsi porral. Berakok egy, ilyen normálisan, és ilyen az ítélet napján képet:

Najó persze annyira nem volt nehéz lélegezni, de mindenképpen elég furcsa, kellemetlen volt.

Szóval megint ugrott a strand, hogy a fene egye meg…

Amúgy az egész porvihar, hát én úgy fordítanám, hogy hátországból jött (angolul Outback, ami a Nagy Vízválasztó hegység nyugati oldalán fekvő sivatagos ország részt takarja). Hajnalban Sydneyt lepte el, ide dél tájban érkezett. Amúgy mind a két kép 13 óra körül készült. Persze nem ugyanazon a napon.

Este azért jól elvoltunk a francia srácnál. Nem rég értünk haza. Most 23.39 van. Jó éjt.

Ja igen a helyi ingyenes esti újságban a budapesti biciklis felvonulásról volt kép... jól esett

Úgy látszik a tegnap délelőtti hőbörgésemet valaki meghallotta odafönt, mert kicsit elszabadult a tegnapi nap.

Épp a belvárosba mentünk Lucas-szal, a South Bank Beachről ez itt amikor csörgött a telefonom. Ana volt az ausztrál csaj, félig spanyol, szóval olyan kamu ausztrál, bár ugye csak az aboriginálok az igazi aussiek. Szóval azért hívott, mert az egyik barátnője egy jótékonysági estet szervez és nagyon kéne neki még egy „önkéntés” besegíteni, ahol épp kell.  Nem gondolkodtam sokat mondtam, hogy megyek persze. Nem bántam meg.

Az egész egy közeli iskola dísztermében volt megtartva. Mi a bejárat előtti placcon voltunk. Hát elég durva a suli. Volt egy baromi nagy uszoda, ahol vízilabdázni tanulnak!  Mint később kiderült az egy lányiskola. Itt még mindig főleg szeparált iskolák vannak, és amin megdöbbentem, az ilyen iskolákban a fiúk sokkal jobb tanulok, mint a lányok. A koedukált iskolában ez megfordul. Ebből látszik, hogy tényleg minden a lányok hibája :D

Igazából nem volt megerőltető a meló. Csak álltunk a „bár” mögött és az emberek kezébe adtuk, amit kértek. Általában bort persze. 5 dollárt fizettek kb 1.5 deciért. Nevetségesen drága, de hát ugye ez egy jótékonysági est volt plusz Brisbane krémje volt jelen, szóval nem kellett a pénztárcájukra figyelni.
Minden kolléga ausztrál volt, szóval jól éreztem magam. A bártársammal, Kristian, jól elvoltunk, ráadásul az egyetem mellett bárokban dolgozik, szóval megemlítettem neki, hogy a suli mellett sajna kénytelen leszek ilyen melót keresni, erre ő nagyon segítőkészen felajánlotta, hogy szól, ha hall valamit.  Nice.

A meló után hazamentünk Anáékhoz „ alapozni”, mentek a vodka körök, plusz jött még egy barátnőjük, akit a suliból ismernek. Amúgy skót volt a csaj Edinburghból. Kb 11 körül bevágodtunk egy taxiba és elhúztunk a Fox bárba. Fogalmam sincs, hogy hol van. Ez a rossz ha velük megyek ki, mert ők tudják hova megyünk, de én teljesen elveszve érzem magam, a felhőkarcolókhoz  próbálom viszonyítani, hogy a város melyik pontján lehetek. No mindegy, majd megtanulom, mi hol van.

Szóval foxban hülyülés, újabb emberek, a szokásos cuccok. Fox után nyomás a Normanby. Megint csak, lövésem sem volt merre tartunk. Mindeeegy. Ott újabb emberek, mókázás. Kedvencem mikor Anahoz odament egy csávó, hogy felszedje, erre Ana csak közölte, hogy ő magyar és nem beszél angolul. Vicces volt, ahogy megpróbált magára erőltetni valami akcentus. A srác bevette, plusz ott álltam mellette szóval mondjuk azt, hogy meg is ijedt LOOL  :D:D Vicces volt.
A hely bezárt 3kor szóval taxi és haza.
Van egy hatalmas baj a taxikkal. Indiaiak vezetik őket. És általában nem igazán ismerik a várost, szóval nekem kellene elmagyarázni, hogy merre menjünk…muhaha kicsit idegesítő.

Szóval ez volt a tegnapi nap krónikája nagyvonalakban. Most pedig irány a suli, már 1 órás késésben vagyok, plusz figyelni is kéne… nem leszek valami jó partner semmilyen feladathoz ma, de nem bánom, még sok, a tegnapihoz hasonló, napot szeretnék!     

Vasárnap van. Az idő baromi jó. Tegnap nem volt valami kellemes. De ma. Szikrázó napsütés. 30 fok közeli hőmérséklet. Szóval irány a városi strand. Csak kéne pár arcot találni. Bevallom őszintén az első hét nem úgy alakult, ahogy vártam. Nem hiszem, hogy az én hibám lenne. Inkább a többiek hozzáállása a dolgokhoz.

Annyira feldühít, amikor valaki tíz ezer kilométereket utazik, hogy angolul beszéljen, tanuljon aztán csak a saját nációjával lóg. Egyszerűen nem látom értelmét.  Ennek több oka van. 1. Az illető tényleg nem beszél még angolul 2.beszél, de nem jól 3. Beszél, de hamár vannak itt mások franciahonból, brazilhonból akkor velük lógnak.

Én igazából itt vettem észre mennyit változtam Amerika óta. Én is így gondolkodtam akkor.  Bár nem bánnom egyáltalán, de otthon kell magyarul beszélni. Eddig az egyetlen ember, aki hasonlóan gondolkodik, mint én az egy olasz csaj. Talán azért, mert mind a ketten sokat dolgoztunk, hogy ide jöjjünk. A többieknek meg anyuci, apuci befizette aztán ennyi. Gondoltam, hogy a többség ilyen lesz. Nem 2 fillér idejönni, még egy japánnak sem.

Szóval mindent összefoglalva, nem olyan egyszerű itt szocializálódni, ha nincsenek emberek, akik vevők lennének erre. Persze most csak a többségről beszélek, a japánokról, akik konkrétan félnek beszélni európaival, a franciákról, akiknek degradál nem franciául beszélni az iskolán kívül, a brazilokról, akiknek a kulturális különbségek a nehézen feldolgozható. 

 Nagyon negatívnak tűnik, így de vannak a kivételek, akik erősítik a szabályt. Ők az én ments váraim itt a koleszban.

De a tanulságot is levontam. Még több ausztrállal kell megismerkedni!!

Szóval irány a strand (a szoba társammal, még a többi „haladóan gondolkodóval” )  :D

Vége az első hétnek. Mondhatni, hogy végig szenvedtem az első hetet. Régen voltam iskolában utoljára. 9.30kor kezdünk, 15.45-ig vagyunk. Van 1 óra kaja szünet, meg egy 15 perces szünet is. Ki lehet bírni. Legalább a csoportom jó, végre emberek, akik beszélnek is angolul. Ők az én menedékem a végső leépülés ellen.
Itt a koleszben laknak kb 500an szóval lehet válogatni bőven. Láttam is egy nagyon helyes japán csajt. Tegnap együtt mentünk le a lifttel, szóval elkezdtem vele csevegni, hogy hova megy blablabla. Hát őszintén bár tényleg szép a csaj, de konkrétan nem tud angolul. 2 hete van itt a kezdő csoportban. Jól el is ment a kedvem, mert igy lehetetlen csajozni, vagy legalábbis nagyon megnehezíti  a dolgot, amihez nekem nincs kedvem.

Tegnap (09.18. Péntek) mivel péntek volt és elég lapos volt a hét valamit kellett csinálni. A földszinten (ott van ingyen wifi) összefutottam Scarlett-tel , a nevénél csak a mosolya, a szeme, a haja tetszik jobban, a svájci leányzóval és elhívtam bowlingozni, amit már 2 franciával beterveztünk estére.  Mondhatnám, hogy természetesen igent mondott, így elindultunk az éjszakába.
A bowling jó volt, jó drága, bár a franciák mondták, hogy ez milyen olcsó, mert francia honban ennyi meg ennyi, nem igazán tudtak megvigasztalni. Kb éjfélre értünk a party negyedbe, persze már zajlott az élet. Nem igazán értem az ausztrálokat. Nekik tökmindegy, hogy fiú, lány, gyerek, idős ők mindenkin átgyalogolnak a buli helyen. Meg sem próbálják kikerülni az embereket. Egy idő után elég idegesítő.

Ha az ember a Völgyben akar bulizni, tuti, hogy nem tud úgy felöltözni, hogy mindenhova be tudjon menni. Sportcipő az mindenhol kizáró ok. Aztán, ha túl világos a farmerod, vagy nem megfelelő az ing. Ezeket elég hülye kifogásnak érezném otthon, de mivel itt a helyieket ugyanúgy nem engedik be ha nem megfelelő a ruha mint minket (még nem igazán tudjuk, hogy hol mi kell), így tudom, hogy biztos nem a színem miatt diszkriminálnak.
Általában a legpuccosabb hely is ingyenes, persze a megfelelő ruházatban, az árak olyan $8-10 között mozognak egy sörért. (1 AUD =160 FT ) 
Szóval jól éreztük magunkat, bár viszonylag korán hazajöttünk.

Szombat (09.19.): Itt ülök az erkélyen, most keltem. Negyed egy van. Mióta itt vagyok ez az első nap, amikor azt kell mondjam, hogy vannak felhők az égen. Felháborít. Olyan 30 fok körül lehet, a felhők nem igazán zavarják az Napot, hogy égesse a lábfejem. Éljen az ausztrál tavasz.
 Mivel az ausztrál csajok, dolgoznak a hétvégén, így sajna tuti nem megyünk velük a Sunshine Coastra. Scarlett-tel beszéltük, hogy holnap, ha minden jól megy, leugrunk a Gold Coastra. Úgy egy órás út innen vonattal, kb 1600 forintért, szóval egyáltalán nem drága. Ha megfelelő az idő akkor meglesz életem első szörf tapasztalata is J. 

Hétfő (09.1 4): Megtörtént a besorolás. Mindenki bekerült valahova. Hozták a süveget, amit a fejünkre rakta és ő eldöntötte, hogy hova kerülünk. Én a felsőfok legerősebb csoportjában vagyok, ami azért érdekes, mert ennél nincsen erősebb csoport. Innen már csak haza küldenek, mert tudsz angolul. Szóval én itt kezdek. A csoporttársaim (kolumbiai, japán, tajvani, olasz) mind középfokról indultak hónapokkal ezelőtt. Elég furán néztek rám, hogy én ott kezdek :D

Az iskola nemzetiségileg elég vegyes. Egy biztos a fehér ember (értsd európai) aránya szerintem 10% körül mozoghat. Elég kevés. A többség ázsiai.   Ez nem is lenne baj, de átlagban a gyenge középfokon állnak az emberek. Megértem. Ezért jöttek ide, de én úgy érzem, hogy visszafejlődöm, mikor megpróbálok kommunikálni velük. Aranyosak, édesek a japán lányok szépek, de nem értik, amit mondok!! Így meg elég nehéz egy magasabb szintre lépni :D. Mindegy. Azt sem igazán értem, hogy amikor valaki 15 ezer kilométert utazott, hogy angolt tanuljon (pl. francia, német), akkor miért nem próbál külföldiekkel kommunikálni, lógni. Ezek óra után összegyűlnek, és lökik a franciát, németet, spanyolt, japánt. Sajnos ezt nem értem meg. Ezt otthon is lehet. Mindegy, a lényeg, hogy én még nem találkoztam magyarral. Vagyis hallottam, hogy két csaj (olyan 27-28 évesek lehetnek) magyarul beszél, de nem reagáltam, megőriztem az inkognitóm.

 Egy kicsit a koleszről. Imádom.11 emeletes, modern, légkondi mindenhol, hangszigetelte sötétített ablakok, ajtó az erkélyen. A lakótársam Lucas Spanyolországból. Gyenge középfokon tud angolul, szóval néha látom rajta, hogy fogalma nincs arról, hogy miről beszélek. Szakácsnak tanul otthon, szóval az én főző tudásom biztosan fejlődni fog.
 A 11. emeleten lakva baromi szép a kilátás. Tiszta időben el lehet látni a reptérig, sőt még a Moreton sziget sziluettjét is ki lehet venni, ami kb 60kmre lehet keletre.
Egy sarokra van a bolt, mellette a pia bolt (mint az USA-ban itt is külön boltok vannak a piáknak)

 Nem is tudom mennyire részletezzem a tegnapi tűzijátékot. Nekünk is van ilyen Augusztus 20án. Itt is volt minden, amit ilyenkor be lehet vetni. Hajókról fellőtt, hídról fellőtt rakéta, görögtűz. A tűzijáték fénypontja mindenképpen a 2 db F-111 vadászgép volt. A technikai részletekbe ne menjünk bele, de ezek a gépek, amikor kiengedik a kerozint, úgy hogy közben az utánégető be van kapcsolva, egy hatalmas tűzgolyóként húznak el a téli éjbolton. Elég jó helyet találtunk, szóval sikerült egy jó videót csinálnom róla. Majd megpróbálom felrakni youtube-ra.

 Szóval feltételezve, hogy ma hatalmas buli lesz a városban tűzijáték után hazajöttünk átvedleni, hogy elinduljunk az éjszakába. Na de hova? Ez volt itt a kérdés. Én 2 napja vagyok itt, a lakótársam 6, szóval nem volt sok fogalmunk arról, hogy merre kéne menni. Nem baj. Tudtam, hogy a Fortitude Valley nevű városrész a bohém negyed erre, szóval úgy döntöttunk, hogy elindulunk arra. Persze komppal. Nos a kikötőnél ücsörögve észrevettem 2 csajt, akiken látszott, hogy bulizni tartanak. Na nekem sem kellett több (meg is lepődtem magamon) odamentem hozzájuk megérdeklődni, hogy mit ajánlanak nekünk friss húsiknak itt a városban.  Kedvesen felvilágosítottak, hogy mindenképpen a Valleybe kell mennünk ott vannak a partyk. Megköszöntem a kedvességüket aztán vártuk tovább a mi katamaránunkat. Jött is. Szépen beálltunk a sorba. Aztán a hajó elment. Mi meg jól ott maradtunk. (Mivel mindenki a másik irányba ment, a hajón azt hitték senki nem akar felszállni) Szóval mondták a lányok, hogy menjünk velük taxival. Persze hogy mentünk. Végül az egész éjszakát velük töltöttük. Ja igen a nevük: Ana és Harriet. Mindketten itt tanulnak a Queensland-i egyetemen. 22 évesek. Először Ana anyukájával taliztunk egy szabadtéri helyen. Mire odaértunk már elég jól érezte magát a mamája :D Jó fej nagyon. Rögtön tudta hol van Magyarország, teljesen képben volt az aktuális eseményekkel. Teljesen ledöbbentem.

Úgy éjfél körül értünk a Valley-be. Több háztömbön keresztül csak szórakozó helyek, tele fiatallal, nagyon beteg. Szóval végig kalauzoltak minket a „legjobb” helyeken aztán elindultunk haza 3 óra környékén. Mivel itt laknak kb 5 percre és nagyon jó fejek, a szombat este mindenképpen egy szép, új barátság kezdete volt.

 A hétvégen, ha minden jól megy, elmegyünk velük a sunshine coastra, ami innen, úgy 1.5 óra, az egyik legszebb strand az országban… alig várom

  Egy kis történelem (mivel csak ennyi van a wikipédián):

  A várost Sir Thomas Brisbane-ról nevezték el, aki Új-Dél-Wales kormányzója volt 1821-tól 1825-ig. Ő adott utasítást arra, hogy 1825-ben a helyi fegyenctelepből várost alakítsanak ki. A város 1859-ben lett a szabad állam koronagyarmat fővárosává. Szabad települők engedélyt kaptak 1842-ben. A város General Douglas MacArthur főigazgató alatt volt az egyik ausztrál központja a szövetséges délnyugat Pacific kampányban a II. világháború alatt. A város fejlődése 1945 után fellendült. Brisbane-ben volt a helyszíne az 1982. évi Nemzetközösségi (Commonwealth) Játékoknak, a 1982 , az 1988-i Világkiállításnak (Expo '88) és a 2001. évi Goodwill Games-nek. Egyébként Queensland állam fővárosa, kb 1.8 millióan lakják.

Miután letelepedtem szerény hajlékomban, útnak indultam, hogy felfedezzem a környéket, a legközelebbi boltot stb.

  Rögtön szembetűnt, hogy nagyon hasonlít az USA-ra. Az utcák, a járdaszegély, a kresz táblák, a zebráknál itt is egy órát kell várni és, ha zöldre is vált 2 lépés után már villog is, mintha így akarnának büntetni azért, mert gyalogolok.

Az első nap csak az erkélyről néztem a várost, mert nem akartam bemenni halál fáradtan. Mivel reggel 6ra értem ide nem akartam aludni, hogy könnyebben átálljak. Így este 6kor eszméletlenül dőltem be az ágyba. Másnap 10ig aludtam.

  Szeptember 11: Az első teljes napom itt. Miután felkeltem, elindultam be a városba. Lehetne busszal menni, de az uncsi, szóval elsétáltam a 10 percnyire lévő városi macskához (CityCat), ami egy komp. Gyakorlatilag kb 25 perc alatt át lehet vele érni a város másik oldalához, ami ugye csúcsforgalomban elég jó idő.

  Első utam a déli partra vitt (South Bank), ami a 88as exponak köszönhetően indult virágzásnak. Éttermek, koncerttermek, parkok. Itt, a város közepén van egy homokos szabad strand. Fura, hogy kb 10 kilométerre a világ legszebb óceán partjától építenek egy ilyet, de működik. Baromi jó. A város egyébként tetszik. Szép, modern, régi, tiszta. Van fehér ember is. Ez pozitívum. Nagyon sok az ázsiai. Engem nem zavarnak, inkább azok mint arabok. Vannak szép lányok is. De azt észrevettem, hogy itt az átlagos mellméret az amerikaiénak kb a 30 %-a. Szóval, aki a nagyot szereti ne ide jöjjön.  

  South Bank után átmentem a belvárosba (CBD - Központi üzleti negyed), ahol nyitottam bankszámlát, vettem telefont.

  Szeptember 12: A szobatársammal ma elmentünk a South Bank-re strandolni. Szombat lévén eléggé tömött volt a dolog, plusz még ma van a Riverfire, vagyis a Brisbane fesztivál nyitó tűzijátéka, így már reggel óta kempingeztek az emberek a parton. A itt eltöltött 2 nap alatt már megfogott a Nap annyira, hogy látszik a flip-flopom helye a lábamon, ami elég jó teljesítmény azt nézve, hogy tél van.

Na megyek, mert nemsokára tűzijáték meg egyéb móka!

    Minden szeptember 8.án kezdődött 13.25-kor. Ferihegy 2A indulás Londonba. Minden simán ment, furcsa volt az egy év fapadosozás után normális légitársasággal menni. Isten áldja az internetes becsekkolást, sehol nem vártam 5 percnél többet, hogy ledobjam a csomagom. Elfértem, etettek.

    Budapest - London: British Airways. A gép tele volt amerikaiakkal és nagyon sok ausztrál is volt. Teljesen meglepődtem. Az egyszerűség kedvéért mindent magyar idő szerint írok, mielőtt belegabalyodnánk az időzónákba.

Londonban volt egy kevés időm (7 óra), így volt olyan kedves az egyik volt csoporttársnőm, most az egyszerűség kedvéért nevezzük Zsófinak, hogy kijött hozzám 2 órát boldogítani.

   London - Szingapúr: Baromi hosszú út volt. Felszállás 23-kor érkezés 9.-én 12-kor. Azért jöttem a Singapore Airlines-szal, hogy kipróbáljam az új hiper szuper jumbo jetet az Airbus A380-800-ast. Megérte. Nagyon. Hihetetlen az a masina. Képek a falakon, nagy ablakok (elég trükkös, mert csak belül nagyon nagy, kívül ugyan akkora, mint a többin szerintem), tágas, jobban el lehet férni, modern kütyük. Még mikor az usaba mentem oda voltam meg vissza, hogy mennyi filmet lehet megnézni, persze ha akkor váltottál az angol csatornára, amikor kezdődött a kiszemelt film. Ha nem, lemaradtál. Itt már ugye nincs ez, akkor indítod amikor akarod. Iszonyú mennyiségű film, zene, játék (80 oldalas volt a program füzet).

A 33. sorban ültem, ami pont a szárny kezdeténél van (persze az ablak mellett). Már felszállásnál észrevettem, hogy milyen halk. Hihetetlen. Halkan tényleg halkan duruzsol. Az emeleten hátul ülve még ennyit sem lehet szerintem hallani. Miután elértük a megfelelő magasságot, kiosztották a forró törcsit, hogy lemossuk London porát arcocskánkról. Kiosztották mindenkinek a személyre szóló 1 év alatti gyermeket, najó ezt nem kellett, mert minden sorban volt egy… bömböltek is állandóan elég idegesítőek. Jött a vacsi. Lehetett 3 menü közül választani, de ami a legjobban meglepett, hogy normális evőeszközöket kaptunk, belenyomva a Sing Air logója. Persze szerintem nem is kell mondanom, hogy „véletlenül” nálam maradtak.  Mellettem egy idősebb új-zélandi házaspár ült. Mikor leszálltunk, ők is megjegyezték, hogy milyen simán értünk földet, ezzel az 500 tonnás monstrummal (persze ez a pilótát dicséri).

   Szingapúr - Brisbane: Szingapúr-ból 15 órakor szálltunk fel. 7 órás volt (asszem, már összefolynak az időpontok) az út. Nem voltam nyugodt. Egy Airbus 330-assal jöttem, olyannal, mint a lezuhant Air France gép volt. Volt pár számomra „terrorgyanús” személy, meg is kérdeztem az egyik sztyuárdot, hogy ezek mennyire szokványosak a világ eme félteken. Megnyugtatok, hogy ezek itt mindennaposak. Nagyszerű. Leghátul ültem, erre beült egy indiai nő mellém, aki azt akarta, hogy cseréljek helyett azzal, akivel jött, hogy együtt üljenek. Jó fej voltam mondtam, hogy nem. Nagyon jól elfértem ott. Aztán felszállás a lány nem nézett ki jól, konkrétan a hányás szélén volt ekkor úgy gondoltam, hogy talán mégis elülök. Szóval nyomorogtam máshol. De legalább nem mellettem hányt (a családja másik 2 tagja is kidobták a vacsit… nem csak úszni nem tudnak ezek). Ezek után meg bedöglött a szórakoztató rendszer (pár perc múlva már jó volt), erre mindenki elkezdett söröket, meg rövideket rendelni. Nekem is lecsúszott pár, hogy megnyugodjak. Nagyon erős volt a turbulencia még Ausztrália előtt, így a pilóta úgy döntött, hogy egy fél órás kerülővel jövünk a mi biztonságunk érdekében. Jó fej volt meg is mondta egy az egyben… „elnézést Kisasszony hozna nekem még 2 dupla viszkit?! Köszönöm”. Aludni az egész úton Jackora tudtam. De arra jól. Fura. Este 10kor szálltunk le Brisbane-ben.

Az országba a belépés nagyon hasonlít az USAba utazáshoz. Kőkemény szigor. Mikor nézte a bevándorlásis csávó a vámos bevallásomat (amin mindenhova azt írtam, hogy olyanom nincs) eléggé elcsodálkozott. Persze szét is kaptak. De ugye nem találtak semmit… Ezek után a terminálon bementem az első wc-be és mi volt ott? Egy zuhany. Ami még Szingapúrban sem volt… de akkor már leszartam. Elég volt a repterekből egy időre. Kilépve a terminálról megcsapott az ausztrál „tél”, tűző napsütés, pálmafa, 10 fok (reggel, mostmár 26 : ) )

Képek maaajd jönnek...

Fél év. Azóta nem írtam ide semmit. Szégyellem magam rendesen. Így most kénytelen vagyok, lennék egy hosszabb beszámolót írnom. De nem kell. Megpróbálom röviden összefoglalni, hogy mi történt február óta:

 Február - Március: Munka, alvás, munka, alvás, gyűjtés. Szerintem ennyit elég is írnom erről az időszakról, mert tényleg csak ezt csináltam. No buli, minimális lazítás. Durva volt…

Április: Életem eddigi legkeményebb időszaka. Haza kellett jönnöm temetésre stb… Iszonyat rossz volt. Komolyan gondolkodtam rajta, hogy haza kéne jönni. De végülis maradtam. Elértem a kitűzött célt, utána már nem kellett olyan keményen spórolnom, belefért egy-két buli, lazítás. Ugye az idő is kezdett egész „meleg” lenni, tovább volt világos stb. ezeknek köszönhetően jobban éreztem magam a vége fele.

Május: 25.én felutaztam Skóciába meglátogatni az egyik srácot, akivel az USA-ban dolgoztunk együtt. Soma papa Dundee-ban volt egy évet, ott csinálta a sulit. Szóval kemény 40 fontért vettem egy easyJet jegyet, amivel eljutottam Edinburghba Skócia fővárosába. Onnan még 1.5 óra buszozás volt Dundee. Nagyon jól éreztem magam. Nagyon jól esett végre kimozdulni Cambridgeből. Na mégegyszer Köszönöm Soma! : )

Június: A hónap elején meglátogatott egy kedves volt csoporttársnőm. Remélem jól érezte magát, mert én igen! Utána 2 hetet itthon voltam. Visszafelé eljött velem a másodunoka testvérem egy kicsit világot látni. Elmentünk Londonba, ott mindent megnéztünk amit kell, mindenhol Jackot hallgattunk, akkor halt meg. Munkát már csak tessék-lássék módján végeztem. Éreztem, hogy mindjárt vége, költözök haza.

Összefoglalva nehezen, de megszerettem Angliát. Szerencsés voltam, hogy Cambridgeben kötöttem ki. Hatalmas köszönet Virágnak! És persze a többieknek: Silvi, Gunia, Mark, Alex, Neil, Alice, Alice, Katie, George, James, Seth, Fon, Luigi, Bianca, Luis, Ilija, Isidro, Hal, Elena, Mirek most gondolkodom k.rvara, hogy kik voltak még, de nem jut eszembe a nevük : ) mindegy mindenkinek köszönöm (a Vikit is megemlítem, de ő egy másik kategória LOL )

Július: 07. 19.15kor felemelkedtem a lutoni nemzetközi légikikötő betonjáról és ezzel véget ért 1 éves angliai jellemfejlődésem. Azóta itthon vagyok. Családdal próbálok minél többet lenni. Voltunk Erdélyben együtt. Ki merem jelenteni, hogy a legjobb nyaralásunk volt. Mindenki felnőtt, nem vitatkoztunk, harcoltunk egymással végre!

 Őszintén megvallva néha uncsizom. Még sose volt, hogy ilyen sokáig nem csináltam volna semmit (munka, tanulás). Szóval, aki akart az megtalált, megtalál, ha akar.

UI.: Ígérem rendszeresebben fogok írni! A következő bejegyzés Szeptember 10 után várható! Szóval türelem! : )

 Na már ezer éve írtam, de most már úgy érzem, hogy eljött az ideje egy kis beszámolónak.

Hétfőig semmi különös nem történt. Aztán reggel, mikor felébredtem és elhúztam a függönyt csak annyit tudtam mondani, hogy Szent Szar!

Nem hittem volna, hogy Angliában ilyen havazást látok. Nagyon szép volt. Nekem. De nem az angoloknak, akik ezer éve láttak ilyet utoljára! Kijelenthetem, hogy hétfőtől kisebb-nagyobb megszakításokkal el vagyok vágva a külvilágtól!! Londonba jutni esélytelen (nem mintha akarnék) se vonat, se busz, se autó, se ló, se szamár! Semmi!! Az iskolákban szünet, az egyetemen csak a kelet-európai illetve az orosz hallgatók jelentek meg!!! : )

Kijelenthetem, hogy Tél tábornok jól kibaszott az angolokkal és most a mínusz 30 fokot otthon hagyhatta, csak egy kis hóra volt szüksége!! Ja azt említettem, hogy a hó itt nem nagyobb mint 10 cm?

És a képek! Kaptok ilyen volt-ilyen lett képeket:

 Hát nem is tudom mit írjak! 1000 éve nem írtam, szóval lehet, hogy már senki nem fogja olvasni.

  Nézzük mi is történt az előző részekben.
 December: Igazából semmi érdekfeszítő nem történt. Terveztem egy kis londoni kiruccanást, de egyszerűen nem megy. Nem akarok Londonba menni többet. Rossz emlékek! Elegem lett belőle!

 Nos az az este egy igazi crazy night volt.
 Hol is kezdjem...? A Pickeler Pubba. Mert ott kezdtük. 2 korsó sör. Elena és a barátai. Bár 18 évesek, de iszonyat arcok...

 A folytatás? Soultree. Hétfő este. Hatalmas sor. De persze mi soron kivűl bejutottunk. 
Bent jött a felismerés: tekila 1 font, sambuca 1.5, viszki kola 1.5!!!! 
Na innentől elszabadult a pokol... Elena, Saskia kifejezetten jól érezte 'egymást' amiért hálás vagyok :)

 Találkoztunk magyarokkal is. Kimentünk a friss levegőre, mert az izzadt testszagból elegünk lett és odajött hozzánk egy lány, akit a Virág valahonnan ismer. Bori. Mondom na akkor most kipróbalák valamit. Elkiabáltam magam: AKi érti, amit mondok jöjjön ide!!! Na erre még 2 ember odajött! Vicces volt. Rajöttem, hogy akkor beszéltem elöször magyarul Cambridgebena Virágon és a Vikin kivül. Szóval van itt egy jó pár magyar. Iwiw szerint 687.

 Na ezután a részeg lányok életben tartása következett. Ami mondjuk kifejezetten idegesit, hogyha 10000000X mondja el hogy I'm so sorry... és mondom neki hogy oké mindenkivel előfordul, de ő csak folytatja... na mindegy. a CVmbe beleirom, hogy kifejezetten magas szinten tudom ápolni  a részeg lányokat!!

 És megtörtént. Amerikának fekete elnöke van. Furcsa. Most akkor át kell nevezni a FEHÉR Házat, Fekete Házzá!?

 Amerika, nem Amerika, válság vagy nem, mindenképpen büszke vagyok arra, hogy az emberiség eljutott oda, hogy egy fekete-amerikai legyen az USA elnöke!

 Talán végre nem az számit, hogy fehér, fekete, sárga vagy hupikék.
 Az mindent elmond, hogy a republikánusokat nagggyon csúnyán megverték. Bár Bush bácsi 8 éves teljesítménye után, ami talán a valaha volt legrosszabb US elnök 8 éve volt, nem nagyon meglepő az eredmény.
 Azon gondolkodtam, hogy vajon Magyarországon 2010-ben a szocik hasonlóan csúfosan kikapnak-e a választásokon vagy a magyar népet megint meg lehet etetni hiper-szuper választási ígéretekkel?

 Tegnap parádé volt a városban. Tűzijáték, vidámpark. James főzött nekünk finomat, utána pedig kimentünk megnézni a tűzijátékot, aminek az elejéről persze lemaradtunk, mivel a Virág-Viki párosnak órák kellenek, hogy elkészüljenek, mielőtt kilépnek az ajtón, nevetséges.

 Szóval megnéztük a tűzijátékot, utána a  kipróbáltunk egy játékot a vidámparkban (a lányok lent szurkoltak, hogy túléljük), aztán elmentünk egy közeli pubba. Miután kb 3 órát ott töltöttünk a többiek elindultak haza, Virág, Viki és én meg úgy gondoltuk, hogy elmegyünk a Fezbe, ha már van VIP kártyánk és ingyen be tudunk menni. 

 Ugye  a lányok tájékozódása kicsit nehézkes, így este, sötétben a Viki teljesen megzavarodott, mondtam neki, hogy én tudom hol vagyunk és jó irányba megyünk, de ő ugye makacskodik állandóan és azt hisz, hogy neki van igaza, így mikor elértünk egy kereszteződéshez, szerinte jobbra kellett fordulni. Mondtuk neki, hogy egyenesen kell tovább mennünk. De ő (mert neki mindig igaza van) elment jobbra, totálisan a másik irányba, konkrétan haza indult. Virággal röhögtünk rajta, aztán mentünk tovább (kíváncsi vagyok mikor jött rá, hogy kurvára a másik irányba megy… muhaha).

 Szóval mi ugye odamentünk a Fezbe, persze nem vártunk rá mert ugye kitudja mikor jön vissza (muhahaha). A buli döglött volt és habos, amihez már túl öregnek éreztem magam, meg fáradtnak, igy inkább haza indultam fél óra után. Kint összefutottam a mi kis bumerángunkkal, mert ugye mindig visszajön (muhahahahhahaha), közölte velem, hogy már 20 perce ránk vár. Hát aki késik, kint marad, ja meg akinek nincs telefonja, hogy valamelyikünket felhívja…

 És olyan baromi jó rántott húst csináltam… büszke vagyok magamra. Mivel hiába kerestem a boltban zsemlemorzsát és épp volt vagy fél kiló száraz kenyerem, beugrott hogy egyszerűen ledarálom. Így is tettem. Olyan volt mintha Anyukám készítette volna…

 Bizony! 
 Na szóval. Nincs semmi érdekes. Meló, néha kimozdulás, eső (igy vettem egy esernyőt, mire kijöttem a boltból már elállt...) jellemző...
 Rájöttem, hogy tényleg rá lehet szokni az internetre, miután sajna otthon nincs, igy kissé kevesebb időm van, hogy tájékozódjak, tájékoztassak.

 Múlt héten volt  a Virág szülinapja. Igy szerdán a lakótársaival kimentünk, hogy megünnepeljük, hogy végre az USAban is ihat. 
 Első állomás a Pickeler Pub volt. Mondhatni a törzshelyünk, Neil jóvoltából, aki jóban van a főnökkel.
 Megpróbalom összeirni, hogy kik voltak ott, már rég volt nem emlékszem: Virág, Vikike, Katie, George, James, 2 James haver, 2 Virág csoporttárs, a csoporttárs barátja és én. asszem mindenkit számoltam.

A Pickeler után átballagtunk a TaiBouche koktélbárba, mert ott 25% kedvezményünk van.
 Miután eltöltöttünk ott pár órát, hazaballagtam, Katievel, George-val.

Na a két ázsiai majdnem belefulladt... :)

http://www.cambridge-news.co.uk/cn_news_home/DisplayArticle.asp?ID=357162

  Ezennel az egyetemi évet megnyitottnak lehet tekinteni. Efelől nincs kétségem. Kedden a város tele volt jelmezbe öltözött, seggrészeg, gólyával! Mint Katie ( a Virágék lakótársa) felvilágosított minket ez a gólyák hete amikor minden nap valami új „feladatot” kell teljesíteni, aminek a vége persze mindig valamelyik pub vagy szórakozóhely.

  Katie mondta, hogy szerda (tegnap) a Ballare nevű (már írtam róla) hely lesz a végállomás. Szóval nem volt kérdés, hogy elmegyünk bulizni egyet.

 Már este 6 körül lehet érezni, hogy megmozdult a város. Az utcák tele voltak pizsamás 18 évesekkel (ez volt a feladat).

 Miután félóra után bejutottunk, rögtön tudatosult bennem, hogy ez végre egy nagyon jó buli lesz!! Nem színesekkel volt tele hely hanem végre fehér emberekkel!!! Angolokkal. A nemek aránya is tetszett, kb 60-65 % lány volt!

 Kb éjfélre értünk oda. Az első 1 órában a 80as évek slágerei voltak, ami nekem bejött. Nem olyan diumvisu zene volt végre. Az abszolút kedvencem ez volt:

A DJ is élvezte:

Meg a nép is:

 Úgy

1 óra után már inkább mai slágerek mentek, de teljesen korrekt buli volt. Mondjuk az, hogy 2kor konkrétan haza zavartak minket mert vége volt a bulinak azt kicsit nehéz szerintem egy magyarnak megszokni, mert otthon akkor kezdődnek a bulik.

Jaa igen a wcről most lőttem egy képet J

Szerda este, mivel csütörtökön nem dolgoztunk, Virággal és pár, jó pár, munkatárssal elmentünk kicsit lazítani. 

 Az alapozást már a Virágéknál megkezdtük, mivel Viki lebetegedett, igy szerencsére sajnos nem tartott velünk.

 Miután találkoztunk a kollegákkal a Vodka Revolution előtt, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a The Palace nevű helyre.

 Sajnálom, hogy nem vittem magammal a fényképezőgépemet (kicsit furán működik szegény).

 Volt egy vicces bácsi, aki egy „füstágyúval” osztotta a népet!
 A buli egész jó volt.

  A kedvencem az volt, amikor a bárnál álltunk sorba és magyarul beszéltünk valamiről a Virággal, erre a mellettünk álló fiatalember odafordult hozzánk és megkérdezte, hogy honnan jöttünk, mire mondtuk, hogy Hungary, teljesen megörült, hogy végre találkozott magyarokkal, mert már sokat hallott rólunk (azt nem tudom, hogy jót vagy rosszat). Ja amúgy ausztrál volt a srác. Erre a beszélgetésbe bekapcsolódót egy félig osztrák leányzó is.

 Igazából ezért szeretek külföldön lenni… ki tudja, hogy kivel sodor össze a sors holnap?

 Amúgy a buli csúcspontja ez a szám volt:

 Biztos mindenkinek vannak olyan számok, amit ha hallgat akkor egy régi emlék, érzés  jut eszébe...

 A minap ültem a kedvenc sörözös padunkon és zenét hallgattam, mikor elindult ez:

 Rögtön a gimis gólyatábor jutott eszembe, na meg persze 2005 ősze!

 Tegnap az egyik lakótársammal megnéztük a világvége kezdetét a TVben. Kedves szenátorok nemmel szavaztak. Azon kezdtünk el gondolkodni, hogy mi lesz, ha holnap felkelünk és a kedves szeretett bankunk meghalt??

 Ezután most reggel nézem a híreket, a bankunk még él (akkor nyomás sört venni, amíg lehetJ ), az arany ára elérte a 950$-árt, eszembe jutott, hogy kb 2 éve, mondta a Reginának, hogy kéne venni aranyat, mert „csak” 320$ 1 uncia, erre ő leszólt, hogy ugyan már nem lesz az már több…muhahaha most a 3x-át éri. Ennyi

           Ma voltam a mosodában. Nem tudom miért, de 20 percen keresztül képes vagyok nézni, ahogy a ruhák forognak körbe-körbe… És hirtelen jött a nagy ötlet! Hogyan legyek milliomos…. Sehol nincs kiírva, hogy élő állatot nem szabad a szárítógépben szárítani!!!!!! Az iwiwen úgyis mindig macskákat akarnak rám sózni…

 Tényleg nem értem miért van itt ennyi terhes nő! Miért?!  Ennyire jó itt, hogy mindenki idebabázik? Vagy a gumikkal van valami gáz?!

 Ha nőgyógyász lennék tuti itt nyitnék egy magánrendelőt!!!!